A minap a postaládámban bedobott szórólapról a következőket tudtam meg. ”Izmosítsa lábszárát!„Sose tudni előre, mikor kell futnia.
A mi kondicionálótermünkben kedvezményes áron megteheti!
Erősítse karizmait, még nagy szüksége lehet, kidolgozott izmos karokra. Nálunk ezt is megteheti. Kiváló edző gépeink gondoskodnak testi frissességéről, egyenletesen kigyúrt alakjáról.
Nem kell senkitől sem félnie, ha futni tud, és ütni kell. A gépek mindent elvégeznek, csak hozzánk kell járnia! Gondoljanak arra, hogy a kemény hasizmok, mellkas- izmok megvédik a belső szerveiket. Mindezt jutányos áron, csak ezen a héten, és csak is a mi kondi termünkben.
Jelszavunk: Csoportos tornával az egészségért! De egyénre szabott erőnléti gyakorlat is lehetséges.
Szeretettel várjuk erősödni kívánó kedves jelentkezőket.
Hát igen gondoltam, ma már mindenre fel kell készülni. Ebben a kondi teremben igen csak felkészültek a testedzés minden fajára.
Ámbár, ha belegondolok, valami hibázik, ebben a kiváló hirdetési ajánlatból. Próbálom törni a fejem, hol is a hiány?
Megvan! Hát az idegek tornáztatása hol marad? Azokat a fránya idegeket nem kell edzeni? Azokra már nincs szükség, elveszíthetik rugalmasságukat? – nyugodttá válhatnak ebben a rohanó világban?
Mi lesz velem, ha a postai sorban állás közben edzetlen idegeim nem bírják a gyűrődést, és dolgom végezetlenül marad. A türelmetlen sorban állok, toporognak, szentségelnek, egymásra zúdítják panasz áradataikat, míg az ablak túlsó felén épp egy új postás kisasszonyt tanítanak munkára. Én meg csak állok, időnként egy lépést teszek előre, ezt is csak azért, mert a hátam mögött állok lehelete, melegíti a nyakamat. De hiába lépek előbbre, a leheletek nyomban beérnek.
Az emberek vajon hol tornáztatják az idegeiket? Vagy tán itt a postacsarnok edzőtermében? Csak én nem vettem észre.
A feltupírozott idegeimmel hazaérve, leültem a számítógépem elé. Nem foglalkozom mással, hadd nyugodjanak le az idegeim! Ebben a tudatban teljes kikapcsolódást ígérve magamnak, bekapcsoltam kiváló minőségű, alig használt számítógépemet
Egy kis sercegés közepette kiírja, hogy vigyázzak, mert vírus veszély van. Idegen CD-t ne tegyek a gépbe, mert vírushordozó lehet, és könnyen tönkre teheti a már meglévő elmentett anyagot. Jó rendben, nem akartam, nem is állt szándékomban más valaki CD-jét, a gépembe behelyezni. Rendben gondoltam és máris eltüntettem a figyelmeztetést. Bezárult! De véletlenül könyököm a klaviatúrához ért, érhetett. Ebben a pillanatban megjelent a vírusölő program és gyilkolásra felkészülve várta a vírus felbukkanását. Gondolom, nem tudhatta, merről támad az a csúnya vírus. Rezgett a képernyő, kapkodta ábráit hol felfelé, hol lefelé. Nyugalmam teljes tökéletességével, egy kattintással ismeretlen helyre küldtem. Egy újabb felirat figyelmeztet, veszélyben lehet a számítógép! Nem érdekelnek, a vírusok hagyjanak békében!
Na gyere, már elő te Internet vonal, meg szeretném nézni, mikor megy egy helyjegy nélküli gyors Szombathelyre, ahova egy hónap múlva kell utaznom. Én nem szeretem az utolsó percre bízni a dolgaimat. Jobb, ha most idejében megtudom a lehetőségeket.
Elvira MÁV információ, gyere már elő várlak, na végre!
– Nem a belföldi, se nem a külföldi tarifák nem érdekelnek. Nyugdíjas vagyok, utazni akarok! A nem- dohányzó sem érdekel, az első osztály sem. Itt ülök a gép előtt, éppúgy, mint a mozdonyvezető a mozdonya előtt, ez nem jó hasonlat, ha előtte ül (baj van,) elüti a saját mozdonya. Ej, miket gondolok. Na gyerünk már, nem érek rá, más dolgom is van!
Végre előjött a sokadik kattintásra, és máris jelezte, milyen nyelven várom az információt. Mert lehet kérni angolul, németül, franciául és még sok más nyelven is. Nem írom le mindet, nyugodságomat minek ingereljem ilyesmivel. Természetesen a magyar nyelvet részesítem előnybe, mivel más nyelven úgy sem érteném. OKÉ jelezte. Megvan előjött egy kitölteni való nyomtatvány.
Szép lassú tempóban elolvastam, nagy körültekintéssel neki álltam a rubrikák kitöltéséhez. Nagyon óvatosan, mert egy félreütés és kezdhetem elölről az egészet.
Első kérdés: Honnan-hová? Ó hát ez semmi és máris bebillentyűztem Budapest – Déli pu. Egy másodperc alatt kapom a meglepő válasz. Ilyen nevű állomás nem szerepel a listán. Hogy-hogy nincs, kapom fel a vizet! Még mindig nyugodtan. Biztos elütöttem, újra begépeltem. Újra semmi. Kezdtem elölről. Na nem fogsz ki rajtam te Internet, most csak a Budapestet ütöttem be, találd te ki, nagy okos gép honnan indul a vonatom Szombathelyre. Nem hiszem el! Önök se higgyék el, megjelent a rubrikában Budapest – Déli pu. Ez nagyszerű. Máris a következő kérdésre koncentráltam. Írjam be, melyik nagyvároson keresztül megyek. Nekem mindegy! – hol, merre csak időre ott legyek, ahol kell. Na ehhez már a térképet kellett előkotorászni valahonnan. Mondanom sem kell, de kb. egy félórakeresés után, minden rendben. Sietve ültem vissza a gép mellé. Azt a jó mindenit, hová lettek a rubrikáim? – minden eltűnt. Lehet, hogy nem győzték kivárni, míg megtalálom a térképemet! Most kezdhetem elölről. Idegeim zokon vették mérgelődésemet, és egy enyhe fejfájással adták tudtomra dühüket. Nyugalomra való erőltetésem, nem igazán járt jó eredménnyel. Végre sikerült! ‑ beírtam, hogy Székesfehérváron keresztül mennék Szombathelyre. Na végre ez is megvan gondoltam. Megint tévedtem, a gépem jelzi, hogy Győrön keresztül, több a járat, sőt IC. - is jár arrafelé. Jó akkor utazom arra, a nyugalmam kedvéért! Akkor jöhet a menetrend.
Most meg azt kérdezi a megjelenő felirat, hogy délelőtt megyek-e, vagy délután? Fene vigye el, hát persze, hogy délelőtt, nem is este, mit csináljak éjszaka Szombathelyen?
Nyugalom János, nyugi, semmi izgalom! Még egy kattintás és kora reggeli IC-vel utazom. Megtudtam, az áldott jó Internettől, hogyha első három kocsiba szállok, akkor nem kell helyjegy, de ha hátrább lévő kocsiba akarok utazni, akkor helyjegy váltása kötelező. Ami biztos, az a biztos alapon jobb, ha van helyjegyem, mert állni nem, volna jó Szombathelyig. Igaz előre kell megváltani a pályaudvaron. Persze még korai, hátha addigra menetrend-változás lesz!
Azért ezt a menetrendet kinyomtatom, a biztonság kedvéért. Azt a mindenit! Hát nem a délutáni járatok jelentek meg. Úja próbálkoztam, na végre! Eközben az idegeimet csitítgattam, elhagyott nyugalmam segítségével.
Azért estére, valahogy vissza is kell érnem Budapestre.
A vissza utat majd legközelebb nézem meg, az idegeim tornáztatásából mára, ennyi is elég.