TÖLTÖTT KÁPOSZTA
– Értse meg, kedves nénike, ez katonaság!
Ide nem mehet be! A laktanyában kiképzés folyik, nem lehet megzavarni a fiúkat!
– Szólítson Irma néninek, kedves mifelénk
csak így ismernek! Tetszik tudni, az én párom is volt katona, haza is szökött
hozzám mielőtt fogságba esett. Elvitté őt is málinki robotra.
– Elhiszem, Irma néni, de ide, a laktanya
területére akkor sem engedhetem be!
– Na hallja, szívtelen egy katona maga,
mondhatom! Mért nem láthatom az unokámat? Egy perc szabadidejük csak van? Tudja
én neveltem fel! Árva ez a szegény gyerek! Jaj úgy szereti a töltött káposztát!
Ez a kedvenc étele. Na persze, füstölt csülökkel, mert az is van ám benne!
Magának elárulhatom, itt a férjem úgy sem hallja meg! Nagyon haragszik érte,
mert azt mondja, hogy füstölt csülökkel könnyű jó káposztát főzni. Meg aztán
azt is mondja ám, hogy a csülök is egy külön étel, meg a káposzta önmagában is
egy külön étel. Az két különböző ebed. De én nem hallgatok rá, belefőztem az
unokámnak egy egész hátsó csülköt. Had egyen egyszer végre már valami jót is az
a a szegény katonalegény! Na, engedjen már be!
– Mondtam már a néninek, hogy nem engedhetem
be! Még csak az hiányozna, hogy valaki meglásson egy civil embert a laktanya
területén! Engem úgy lecsuknának, hogy belezöldülnék! Ugye, Irma néni, ezt maga
sem kívánja! Engem is éppen úgy várnak haza, ahogyan a néni unokáját! De még ha
beengedhetném, akkor sem találná meg, mert senki sem tudja megmondani a
néninek, hogy most éppen hol, milyen gyakorlaton van az unokája!
– Hát jó, én ráérek! Nyugodtan várok itt a
kapuban, úgyis csak késő délután megy vissza a vonatom! Kamarapusztára nem megy
sűrűn a vonat, addigra csak előkerül!
– Nem tetszik megérteni, hogy sem most, sem
később nem engedhetem be a nénit?!
– Ha nem, hát nem! Nekem az is jó, ha
elintézi, hogy az unokám jöjjön ide! Bár jobban szerettem volna már meglátni,
hogy az a gyerek hol alszik. Tudja, nagyon szeret magasan aludni, meg szereti a
derék aljat is.
– Itt szalmazsákon, és emeletes ágyon
alszanak a katonák, azt hiszem az elég magas az unokájának!
– Én időnként felfrissítettem a dunnáját,
szegénykém, olyan jókat tud benne aludni! Leülhetek itt, a kapu előtt? Azt csak
lehet, vagy nem?!
– Nénikém, nem ülhet ide! Az unokáját ne
féltse, nem fog éhen halni a seregben!
– Édes jó Istenem, már ezt a kis töltött
káposztát sem adhatom oda neki? Maguknál semmit sem lehet? Micsoda időket
élünk?!
– Ne tessék már ilyet mondani! Nálunk mindent
lehet! Itt tetszik hagyni a töltött
káposztát, ígérem a néninek, hogy este oda fogom neki adni, az unokája ezt
fogyasztja el vacsorára! Így jó lesz, kedves nagymama?! Bár ez is
szabályellenes, de a néni kedvéért azért megteszem!
– Hát már csak nem fogom hazacipelni, amikor
direkt a Janikámnak főztem! Hej pedig de megpusziltam volna az unokámat! A
férjem is mondta, pusziljam meg helyette is!
– Ezt nem vállalom! A káposztát odaadom, de
puszi az nincs!
– Na jól van, nem bánom! Hazamegyek, de
mondja meg annak a gyereknek, siessen haza, várja az egész falu!... Az Isten
áldja meg, még annyit mondjon meg Janikámnak, jól melegítse fel a káposztát,
mert egy kicsit zsíros a csülöktől. Nehogy elrontsa a gyomrát az a szegény!
Aztán meg a fazekat se felejtse el hazahozni, mert nincs másik fazekam! De az
is lehet, hogy valamelyik nap eljövök majd érte! Mit fogok én hallani az
uramtól, amiért nem beszéltem Janikával?
– Hű mekkora fazék? Mennyi töltött káposzta!
Ennyit a Jani gyerek úgysem tudna megenni, tényleg elrontaná vele a gyomrát! Te
Pali együnk egy kicsit belőle mielőtt ez a kopasz Jani idejön érte a portára, úgyis maradt
kenyér a reggeliből! Ez tényleg nagyon finom! És ezek a csülök darabok benne,
Isteni!...Na, ennyi elég is lesz neki! Jut is, marad is! Ő úgyis ehet eleget,
biztosan ezzel várja haza a nagyanyja, ha majd szabira megy!
– Halló, itt a kapuügyeletről Kincses Pál őrvezető
beszél!
– Kilences számú körlet, Petri
szobaparancsnok jelentkezem! Parancs!
– Kérem, küldjétek le a kapuügyeletre Egyesi
János honvédet, csomagja érkezett!
– Egyesi honvéd laktanyán kívül,
lőgyakorlaton van!
– Nekem mindegy, valaki jöjjön érte! Itt nem
maradhat!
– Rendben! Bárcsak hárman maradtak a
gyengélkedőn, valamelyikük lemegy érte!
– Érzed ezt a finom illatot, ami ebből a
nehéz csomagból árad?
– Érzem hát, valódi káposzta szag! Nézzük meg
az eredetét ennek a jó kajaillatnak!
– Figyeled?! Egy fazék töltött káposzta. Még
langyos is, most főzhették. Micsoda húsok vannak benne! Megkóstoljuk, ugye?!
– No, hallod, ilyen alkalmat nem hagyhatunk
ki! Különben is, mi vagyunk a gyengélkedőn, nekünk van szükségünk ilyen
felerősítő táplálékra!
Finom káposztaillat járta át a körletet. Mire
a szakasz visszatért a lövészetről már csak az üres lábos jelezte, hogy nemrég
még töltött káposzta volt benne… no meg a három gyengélkedő katona, akik új
erőre kaptak ettől a finom ajándéktól…
Jani, a kopasz újonc nem is sejtette, hogy
saját csomagja volt az, amelynek illatát a cigaretta helyett letüdőzte. Gondolatai
rögtön hazafelé szálltak. Felsóhajtott, és arra gondolt, vajon mikor főzhet
neki legközelebb a nagymamája ilyet?...