Az utas sietve érkezett. Kinyitotta az ajtót,
elegáns mozdulattal bedobta bőröndjét a hátsó ülésre. Ő maga előre ült.
–
Pesterzsébetre! – mondta köszönés helyett. Majd hozzátette – ott majd szólok,
de ha ismeri a Lázár utcát, akkor oda!
Szó nélkül elindultam.
– Micsoda ronda idő van! Kezdeményezte a
beszélgetést.
– Igen, – morogtam kedvetlenül – nincs valami
jó idő.
–Álljunk meg valahol egy kávéra. Magát is
meghívom,
– Az bizony jó lesz, messze még a reggel...
Kihalt a
Soroksári út, csak a víztócsák csillogtak a gödrös aszfalton. Pár métert látni
csak előre.
– Azt hiszem
ez a Lázár utca.
– Nem riasztott
fel feszült figyelésemből. – Még odébb, túl az utca közepénél... – Jó most itt
álljon meg! – Várjon egy kicsit, beszaladok egy ismerősömhöz, aztán mehetünk tovább.
Addig itt hagyom a bőröndömet zálogban.
Nem
válaszoltam. Addig is ketyeg az óra, sok az üres kilométerem. Rávezettem a
fuvart a menetlevelemre, azzal is telt az idő. Kinéztem az ablakon. Azért már jöhetne!
– tizenöt perce várok. Korom sötét volt. Az eső változatlanul esett. Kit
látogathat meg az utasom éjfél után? Fészkelődni kezdtem, már fél órája vártam.
Hátra néztem a hátsó ülésre. A hatalmas bőrönd ott feküdt a sötétben. Majd csak
jön, gondoltam. De nem jött. Kiszálltam a kocsiból kicsit körülnézni. Keresni
kezdtem a házszámot, de nem láttam. A kocsi reflektora kevés volt hozzá. Csak
annyit sikerült felfedezni, hogy a sarkon túl egy lakótelep kezdődött.
Négy
emeletes kockaházak egymás mögött. Visszaültem a kocsiba és hátranyúltam a
bőröndhöz, megemeltem az egyik sarkát. Nagyon könnyű volt és valami előre
csúszott benne. Kivert a veríték. Hátra ültem a bőrönd mellé, hogy jobban
szemügyre vegyem. Tétováztam egy ideig, de aztán felkattintottam a két zárat és
felemeltem a tetejét. A bőrönd üres volt. Azaz valami mégis volt benne. Egy
vastag könyv. A gyér világításnál kibetűztem a címét. A trágyázástan technikája. Önkéntelenül is
a taxi órára néztem. Újra kivert a melegség.
Átvertek!
Villant át agyamon.
Beálltam a
pesterzsébeti taxiállomásra. Droszton beszóltam a központba, elmondtam mi
történt.
– Zárja le
az órát és írja be a hiányt a menetlevélre. Dolgozzon tovább, a bőröndöt adja
le reggel egy részletes igazoló-jelentéssel a forgalmi irodán, – hangzott az
utasítás.
Kollégáim
szánakozó kajánsággal jegyezték meg – Nem elég, hogy zuhog az eső, még be is
paliztak!
A következő
fizetésemből levonták hiszékenységemnek bérét, amivel a szélhámos becsapott.
A hatalmas papírbőröndöt
kidobtam az első kukánál. A könyvvel próbálkoztam néhány antikváriumban, de
senkinek sem kellett. Azóta a könyvespolcom lakója. Ha átvernek, és ez egyre
gyakrabban előfordul, mindig felnézek rá. Tanúm és társam a klasszikus átejtésben.