Az 50-es villamos megállóban történt
– Jó napot kívánok!
– Magának is! – Mit óhajt?
– Nézze, én nem kertelek. Vegye meg ezt az új videokamerát, alkalmi vétel. Ilyen újat még az üzletben sem kap az úr, mint ez.
– Mit vegyek meg? Miféle kamerát? Minek nekem ez a csodabogár, nem látja rajtam, hogy nyugdíjas vagyok. Nekem nincs mellékjövedelmem, mint egyeseknek! De még az üzletbe menet sem volt annyim, hogy öntől bármit is vásároljak, hát még kifelé jövet hétvégi bevásárlás után. Különben is hagyjon békén.
– De uram, csak nem akarja kihagyni ezt a kecsegtető ajánlatomat, ilyen szerencsés vásárlási lehetősége nem lesz még egy az életben! Különben is nagyon olcsón adom. Tudja, meg vagyok szorulva. Vidékre kell utaznom nagyon gyorsan, a családomhoz, tudom, hogy megért. Ennek az üzleti ára 250 000. ezer forint. De én magának, mivel egy igen szimpatikus ember 100 000 forintért adom, csak százezerért. Igen jól jár vele, majd meglátja! Nézze, máris kibontom, látja még a táskája is borjúbokszból készült. Most bontom ki először, csak magának még a nylonja is sértetlen.
– Nem érdekel! – hol van nekem ennyi pénzem?
– Hogy-hogy nem érdekli, legalább nézze meg, magának nem kerül pénzébe, ha gondolja, kipróbálhatja.
– Nem nézem, mert nincs pénzem! – és nem próbálok ki semmit.
– Tudja mit, adjon 50 000 ezret és magáé a kamera, még hálás lesz nekem, hogy ezt a szép modern kamerát megvette tőlem. Nézzen csak bele, látja? – működik és milyen szép színei vannak. Ennyi pénzt igazán megér!
– Annak megér, akinek szüksége van rá, de nekem nincs szükségem kamerára, és pénzem sincs! – ugye világos?
– Maga nem úgy néz ki, mint aki annyira szegény, hogy egy alkalmi vételt elszalasszon. Látja, nyakába is akaszthatja, emelje meg, milyen könnyű.
– Hiába emelgetem, hiába nézem, akkor sincs pénzem. Nekem 50 000 ezer forintból kell megélnem egy álló hónapig, lakást kell fizetnem, villanyt, telefont, fűtést, szemétdíjat, hideg-meleg vizet, antenna díjat, és akkor még a közös költségről nem is beszéltem, ja és még ennem is kell valamiből. Láthatja kamerára már nem telik!
– Ne folytassa, látom én magán, hogy szívesen megvenné, ha lenne pénze. Maga is tudja, hogy ez nagyon megéri. Tudja mit csak, azért mert sietek, és maga rendes ember, adjon nekem 30 000 ezret, és máris felszívódtam. Még egyszer majd az imájába fog foglalni, hogy milyen jót tettem magával.
– Hát még harminc ezret sem akar érte adni? – micsoda ember maga! – nem akar jó üzletet kötni velem?
– Ha nincs miből, hát nem!
– Mennyije van? – nyissa ki a pénztárcáját!
– Nem hisz! – hát nézzen bele, 2500 forint az egész vagyonom.
– Na, kotorásszon még a zsebében, kell ott lenni még legalább egy tízezresnek.
– Ilyen nem létezik!
– De létezik, mert láttam, hogy a pénztárnál húsz ezressel fizetett és egy tízezrest meg egy ötezrest és némi aprót tett a zsebébe.
– Akkor sem kell a kamerája, vegye tudomásul, még ha ingyen adja sem! – nagyon kérem, keressen más balekot és szálljon le rólam! Világos!
Csak, hogy itt van már az ötvenes, végre!
– Hálátlan egy ember, pedig mennyi jót mondtam róla.
