Nátha egy kis köhögéssel


  Délelőtt még nem gondoltam, hogy lebetegszem! Délutánra már hőemelkedésem volt, fulladni, köhögni kezdtem. A kollégák meg is jegyezték:
  – Miért nem mész haza, ha ennyire krákogsz?
  – Te Ödön, ha elterjeszted itt nekünk a náthát, akkor igen sokba fog ez kerülni neked!
  – A gyógyszer drága, most ünnepek előtt nincs pénzünk rá. De tudom tanácsolni, menj haza és csinálj egy jó kalapkúrát. Remélem, tudod miből áll. Ez a legjobb recept. Készíts egy fél bögre teát.
        Miért fél bögrét? – vágok közbe. 
– Azért, hogy a másik felét fel tudd tölteni rummal. Ha kész, ezt megiszod, jó forrón, másnapra semmi bajod. Ja, hogy nem szereted a rumot, az más, de egy kis áldozatot kell hozni a gyógyulásért!
  – Te is ezt szoktad csinálni?
  – Nem egészen. Én úgy csinálom, hogy nagyon kevés a tea benne.
  – Hello haver, de csúnyán köhögsz! Tudod mit, csinálj nátha és köhögés ellen? Idefigyelj, hazamész lefekszel.
  – Jó ezt idáig én is tudom.
  – Ne szólj bele, még nem fejeztem be! Szóval forraltatsz a feleségeddel jó erős, száraz fehérbort, szegfűszeget ne felejtsetek belefőzni! Közben előveszel egy kendőt, hidegvízben kicsavarod és bekötöd vele a torkodat. Meglátod reggelre semmi bajod nem lesz. Világos? Ezt tegyed meg! Különben én átköltözöm, addig a másik irodába, ott ugyanis van üres asztal. Nem akarom elkapni tőled.
  – Köszi a jó tanácsot!
  – Kezeit csókolom Gizike.
  – Hű, de csúnyán köhög, mi van magával?
  – Nagyon kitört rajtam a nátha, kérek egy meleg narancsot.
  – Rögtön adom, de ha tanácsolhatom, akkor tegyünk bele legalább egy deci whiskyt.
  – Nincs whiskym, – dadogom két köhögő roham között.
  – Nem baj, van itt nálam, a büfében! Igaz csak félliteres, nem valami ismert márka, de attól még hatásos lehet. Nem adom drágán. Kétezer-ötszáz forint, csak magának, mert betegnek lesz! Összesen annyi,: mint kétezer-ötszázhúsz forint.
  Nem tudok szóhoz jutni a köhögéstől. Közben Gizike már be is csomagolja a gyógyító italt.
  Egyik lábamról a másikra állok. Próbálok magya-rázkodni, de Gizike végtelenül udvariasan elcsacsogja:
  – Nem baj, ha nincs magánál pénz, majd hétfőn gyógyultan behozza, mert ettől biztosan meggyógyul!
  – Kő-köszönöm – dadogtam.
  – Hű, te ilyen csúnyán köhögsz?
  Megállít a huzatos folyosón egy újabb kolléga.
  – Miért nem mész haza? Kúrálni kell magad, látom, ráz a hideg! Van egy remek megoldásom a náthára.
  Próbálok beleszólni, de Lajos kollegám leint.
  – Ezt a receptet még meg kell hallgatnod.
  – Te jó Isten, mindjárt összeesek!
  – Ha meg akarsz gyógyulni, ezt csináld végig, még drága jó nagyanyámtól tanultam. Ha hazaértél, vegyél egy meleg lábfürdőt, amilyen meleget, csak kibírsz várjál, még nem fejeztem be, közben csináltatsz a feleségeddel egy hagyma teát, és ezzel inhalálsz, persze a héját kell jól belefőzni, ezt beszívod. Holnapra kutya bajod sem lesz!
  – Igen, igen – dünnyögöm a hónom alatt az üveg whiskyvel.
  – Na, végre az asztalomnál ülök! Mindjárt összepakolok és hazamegyek. De előbb le kell mondanom az esti rokonlátogatást. Nem volna szép dolog, terjeszteni az influenzát.
  – Te vagy az Dönci, várunk este!
  – Nem tudok menni, mert nagyon megfáztam, köhögök.
  – Jó, akkor ne gyere, nincs szükségünk náthára, várj ne tedd le, van egy remek kúrám merem ajánlani.
  – Igen, hallgatom! – kezd kóvályogni a fejem.
        Menj haza!
– Hát persze, hogy hazamegyek!
  – Ne vágj a szavamba, így nem tudok koncentrálni. Tehát, ha hazaértél, feküdj le és egy jéghideg priznicet, tekerjen rád a feleséged, takarózzál jól be, vegyél be 
C-1000-es vitamint és holnapra semmi bajod nem lesz, de ha még nem jöttél volna rendbe, szólj holnap ide, mert még van egy-két jó receptem a náthára.
  – Köszönöm, este megcsinálom!
  – Na, mi van, nem mentél még haza? – szól a szobatársam.
  – De, megyek máris.
  – Azért azt mondom neked, jól rúgj be, és mire kijózanodsz már el is felejted, hogy mi volt a bajod.
  Már rajtam a nagykabát, indulóban vagyok, mikor egy kedves kolléganőm viharzik be az ajtón.
  – Jaj Döncike, lenne egy kis sürgős melóm, ugye segít megcsinálni?
  – Segítek – dadogom, közben egy nagyot bele prüszkölök a levegőbe.
  – Idefigyeljen, én ilyenkor azt szoktam csinálni...
  – Te jó szagú Mari néni, már ez is kezdi!
  – Na, figyeljen már! Fokhagymát karikára vágok, két géz közé teszem és rákötöm a torkomra, ez mindig hatásos, de még közben mézet szoktam kanalazni.
  – Na, jó menjen már! Majd Lajos segít nekem.
  Végre el tudtam szabadulni! Jó, hogy utamba esett a gyógyszertár! Megállok, leskelődöm az ajtón, nincsenek-e sokan? Sokan vannak! Amíg tanakodom, megakad a szemem az ajtóra akasztott papírlapon: "Patikánk felkészült az influenzajárványra! Gyógyszerészeink a kedves betegek szolgálatára állnak." Hát akkor bemegyek, ha már felkészültek.
  – Jó napot kívánok Hű de sokan vannak, (úgy hallom, más is köhög nem csak én) Na végre reám kerül a sor.
  – Tessék!
  – Nagyon megfáztam, kellene valami gyógyszer, amitől holnapra semmi bajom!
  – Miért nem megy orvoshoz? Én csak receptre adhatok gyógyszert.
  Könyörgőre vettem a dolgot, hátha, megesik a szíve ennek a kedves patikusnőnek. De ő szigorúan, ismételten határozottan elutasított.
  – De ilyen állapotban! – próbálkoztam újra. Hiába. Már mással foglalkozott. (Elsomordáltam)
  – Te jó ég, itt még többen vannak, mint a patikában! Nem baj, ha már itt vagyok, kivárom a soromat. Na végre le tudok ülni. Mellettem egy korosabb úr megszólít:
  – Hallja, maga csúnyán köhög! – (Már ez is kezdi!) Felálltam, inkább állok mintsem a jó tanácsokat hall-gassam.
  – Mi a baj? – kérdezi a fáradt arcú doktornő. – Látom már, ne is mondja! Menjen haza, feküdjön le, aztán lehet, hogy holnapra már semmi baja nem lesz. Van kalmopyrinje otthon?
  – Nem tudom.
  – Na, várjon, felírom!
Hazamentem lefeküdtem, ittam egy teát, aztán elaludtam