Egy borongós januári délelőtt ülök az 50-es villamoson. Szokatlanul kevés az utas, igaz vasárnap lévén mit akarhatok. A napsütés melege igen erősen fénylik, de annál gyengébb. Először úgy ülök, hogy élvezhessem a napsütést. Majd megunva a hunyorgatást, helyet változtatok. Az ajtó közelébe helyezkedtem el.
A következő megállóban felszállt egy középkorúnak saccolt hölgy. Szemben leült velem. Akaratom ellenére is ránézek. Végül is férfi vagyok, pláne ebben a helyzetben, mikor a szemben ülő hölgy rám mosolyog. Néz, néz rám!
Talán ismer valahonnan? Felvetődik bennem a kérdés. Nem ismerem annyi bizonyos, már én is mosolygok, mind, a ki rájön, hogy honnan ismerik. A nő csak mosolyog tovább. Kezdem magam kényelmetlenül érezni. Most még jobban. Mi mosolyogni való van rajtam? – kérdezem magamtól. Lopva végig nézek ruházatomon, semmi mosolyogni valót nem találok. Akkor mi a csodát tud mosolyogni rajtam. Semmi vicceset nem mondtam, de még gondolatban sem. Ha gondolatolvasó lenne, akkor is hiába strapálná magát, nem találhat semmi mosolyravalót a gondolataimban
Hát nincs más hátra, ha tetszik neki, ha nem kénytelen vagyok vissza mosolyogni.
A hölgy továbbra is rám néz! Mosoly hajlama nem csökkent. Már, már azon vagyok, hogy megkérdezem tőle, mi a csoda inspirálja mosolyra szembe velem, de ez igen csúnya dolog lenne. Még felháborodna, hogy leszólítom. Ismerkedni akarok a villamoson. – Ilyenkor mi a teendő kedves olvasóim, de szívesen meghallgatnám idevaló jó tanácsaikat. De hát ezt még a technika, nem oldotta meg!
Elfordítom a fejemet, legyek udvariatlan azt sem bánom, de ezt a helyzetet nem bírom már. Lopva visszanézek, úgy látom ő is egy, kicsit oldalra néz, de a mosoly, továbbra is az arcán ült.
Ha máshova ülnék nagyon udvariatlanak tartana?
A következő megállóban felállt, a mosolygós arca változatlanul maradt. Ez csoda érdekes! – most már egy grimaszos arcot, fintort küldtem felé. De ő már mosolygós arccal kinyitotta száját, valamit mondani akart, de a villamos megállt és leszállt. De az állandó mosolyát magával vitte. Elgondolkoztam a dolgon, de lassan rájöttem ő ilyen mosolygós arccal született.