Micike

A magányos Pirikének egy váratlan telefonhívás miatt, sürgős ügyben el kellett mennie a Földhivatalba. Te jó Isten most mitévő legyek. A kis Micikémet csaknem vihetem magammal. Három hónapos korára való tekintettel, hivatalos helyen megfordulnia, kicsit korai lenne még! Különben sem tudhatom előre, hogy ott mennyit kell várnom, és mennyien lesznek előttem! Manapság az ügyintézés nem egy egyszerű dolog!

– Mitévő legyek, édes Istenem? Ugye Micike egy félóráig kibírod kaki nélkül, netán a pisilést is el tudnád halasztani egy jó ideig. Csak ennyit kérek, ugye ez nem egy nagy kérés. Tudom! Azért pelenkát is készítek neked, ha netán a finom reggeli tejecske mégis ki akarna jönni! Ha jó kislány leszel máskor is mehetsz egy kicsit szomszédolni. Hü de rohan az idő!

  – Mi legyen! – Így meditált Pirike félhangosan, mikor egy hirtelen gondolat után becsöngetett a szomszéd- asszonyhoz.

  – Drága Bendéné! Jaj, még idegességemben köszönni is elfelejtek, ne haragudjon, de olyan zaklatott vagyok! Tudom, hogy maga szereti a gyerekeket, ezért merek magához fordulni, nem vigyázna egy félórát az én drága Micimre! Tudja nagyon sürgős ügyben, el kell, rohanom a Földhivatalba, csak egy aláírás miatt, sietek, ahogy csak tudok vissza.

  – Jó, jó szomszédasszony, de később nekem is el kell mennem. Tudja, ma van az én uramnak a születésnapja. Valami finom vacsorát szeretnék neki összehozni, na meg egy kis apróságot venni neki, valami kis ajándékot, hadd lássa az emberem, nem feledkeztem meg róla.

  – Én nagyon sietek vissza, még ha akarnék, sem tudnék az én drága Micimtől sokáig távol maradni.

  – Hát nem bánom, csak aztán nehogy a férjem azt higgye, hogy gólya hozta kisbaba az ajándéka. Igaz ez már késő, de tudja szomszédasszony, hogy a férfiak milyen hiszékenyek. Még képes lenne félreérteni a dolgot,  .siessen. Nagyon, hogy el tudjak menni.

   – Száguldok, ígérem Evett, ivott, pisilt, a széklet is rendben, nem lesz gondja vele, látja most alszik! Ugye Mici jó kislány leszel! Nagyon hálás leszek magának érte!

  Pirike elviharzott abban a biztos tudatban, hogy minden rendben, és első maximum második lesz a Földhivatal ügyfélfogadó irodájában. Nagy meglepetésére, nemhogy második de talán tízen is lehettek előtte.

  Ahogy az idő múlt, egyre jobban toporgott idegességében. Már háromnegyed órája is eltelt, de még mindig voltak előtte vagy heten.

  Bendéné várt – várt türelmesen, de egyre idegesebb lett, ahogy a konyhafalán lógó órára nézett. Nem jön, nem jön! Hol a csudába lehet ennyi ideig? Pedig nekem mennem kell, a csarnok bejáratánál vár a barátnőm! Mit gondol rólam, én nem szoktam elkésni.

  Egy kis idő múlva megszólalt a telefon. – Hol vagy Bende Piroska, meddig várjak rád? Csak nincs valami bajod? – Szomszéd gyerekére vigyázok, nem jött érte még az anyja! Minden percben itt lehet, várj egy kicsit még.

  – Mit vacakolsz, add be a házmesterékhez, az anyja ott megtalálja, ha már ilyen felelőtlen és elhagyja a gyerekét! Vagy most teszed éppen tisztába, míg én itt a csarnokban válogatom a kocsonyának valót!

  – Jó az ötlet, rohanok máris, addig nézelődj valami ötletes ajándék után a férjemnek.

  – Kulcsárné kedves, hallgasson meg egy pillanatra, kérem! Itt hagyhatnám Micikét, tudja a szomszédom a harmadikon. Az anyja mindjárt itt lesz érte, rögtön jön, csak nekem meg el kell szaladnom! – a csarnok előtt várnak

  – Jó, jó én úgyis ráérek.  Menjen csak!

– Köszönöm, nagyon köszönöm, ezzel elrohant.

–    Jól van Micike, el leszünk egymással, pláne, ha üres a pellus?  Jó, Jó ne pityeregj, csak felteszem a teavizet, és máris játszunk, addig cumizzál egy kicsit. De hol a cumid? Anyád még erre sem gondolt, micsoda egy anya!

  – Halló, halló Kulcsárlakás, te vagy drága anyucikám? Hát nem ismered meg a lányodat, én vagyok Jucikád!

  – Honnan hívsz kislányom Kanadából?

– Dehogy Kanadából, itt vagyok a Ferihegyi reptéren, gyere gyorsan értem taxival, nincs magyar pénzem.

– Ez nem lehet igaz, drága kislányom öt év után hazajöttél! Rohanok, szaladok, viszek pénzt, várjál a bejáratnál! Jaj a gyerek, jaj a teavíz! – megyek már!

    – Gyere a kettes terminálhoz.

  – Jaj Istenem! – itt a Micike, mit tegyek? – az anyja meg sehol. Nem várhatok tovább, mennem kell a kislányom vár! Gyere Mici megyünk a szomszédházba, a Szelesi házmester csak vigyáz rád egy kicsit, míg anyád megjön.

  – Jó napot, jó napot Szelesi úr a feleségét keresem, hogy nincs idehaza!

  – Te jó Isten most mi lesz?

  – De mért ilyen izgatott? – és ez a baba? Csak nem az unokája, megjött a lánya, gratulálok, feleségem nevében is. 

  – Most ne kérdezzen semmit, fogja Micikét nekem rohanom kell, mindjárt jön érte az anyja, majd ő mindent megmagyaráz.

  Szelesi József házmester áll a szolgálati lakás ajtajában, kezében egy három hónapos csecsemővel. Mit kezdjek veled te gyerek? – ja nem tudsz még beszélni, ajjaj. De pisilni azt tudsz már érzem.

  Eközben Pirike a futástól kipirulva, lihegve hazaér. Mi történt hiába csengetek a Bendéékhez!  Nem nyit ajtót senki, Micikém hol vagy te drága kislányom, meg örülök, ha valami bajod lett, leugrok az emeletről. – Halló 107 rendőrség, na végre, hogy felveszik! – Eltűnt a kislányom keressék meg! Feleli egy kiszáradt torkú hang a vonal másik végén. Kapcsolom az eltűnt gyerekek osztályát.

  – Nyugodjon meg asszonyom, a nevét és címét kérem.

  – Igen, máris mondom.

  Eközben Szelesi József házmester gondolataiba merülve azon töri a fejét, hogy mit mondjon, gyerekkel a kezében a feleségének! Várok még egy kicsit, csak keresi valaki ezt a lánykát, csak meg jön az anyja, de ha van Isten akkor a feleségemet visszatartja a hazajöveteltől még egy darabig, máskor se siet haza talán most sem.

  Ne sírjál picike, nem soká megjön az anyukád. Ne sírj, ha mondom! Gyere, átnézünk a szomszéd házba.

  – Jó napot kívánok, legyen szíves, nézze meg ezt a sírómasinát, talán ismeri is…

  – Hát persze, hogy ismerem Ez a gyerek a harmadik emelet szomorítója.

  – Na, gyere Mici cipelhetlek gyalog. Szelesi házmester megnyomta a csengőt.

  – Drága Micikém csakhogy megvagy! Életem, tündérem, drágaságom, bogaram.

Ebben a pillanatban egy erős rúgással belökték az ajtót, és két állig felfegyverkezett rendőr a még sírógyereket kezében tartó férfi felé fordult.

   – Tedd rá a bilincset, szólt a kemény parancs. Szerencse, hogy időben érkeztünk!

   – Halló Kapitányság! Itt Szeles 12 őrmester jelenteni szeretnék!

   – Halljuk Szeles mi történt?

   – Százados úrnak tisztelettel jelentem, a gyermekrablót elfogtuk, a bűnjelet a kezében tartja. További parancsra várunk!