Márkás cipő


  Egy álmatlan éjszaka után, még álmatlanabb nap köszöntött rám! Azt kérdezik a kedves olvasóim, miért?
   Igen közreadom álmatlanságom okát.
  Ott kezdem, hogy éjjel bekapcsoltam a rádiót, hátha egy andalító zene, esetleg valami jó hír után újra elalszom. De nem így történt! Arra lettem figyelmes az egyik adón, hogy valaki, azaz egy férfi, kétségbeesésében panaszkodik, nagyon mérgesen valakinek. Azt mondta feleségének közelgő születésnapja alkalmából a belvárosban járva a kirakatban meglátott egy nagyon mutatós magas sarkú női cipőt, nézegette, közben azon törte a fejét igazán ő ürülne, ha ezt kapná tőle születésnapi ajándékként. Az árát igen borsosnak találta, de ha ezzel örömet szerez, akkor nem drága.
  Napokig latolgattam magamban, mondja panaszkodva, a zsebpénzt össze is tudnám rakni valahogy, csak tetsszen, legyen öröme benne az asszonykámnak.
  Nagyon óvatosan előszedtem a szekrényből a régi cipőit, természetesen akkor, mikor egyedül voltam odahaza.  Köztük keresgélve, valami hasonló fazont, amit szeret de már nem alkalmas benne megjelenni társaságban. Találtam is a régi cipők között ilyet. Örültem neki, mondja a panaszos férj. El is mentem újra, megnéztem a bolt kirakatában, hála Isten még megvan! Megveszem gondoltam rögtön, és ekkor jutott eszembe, hogy a méretet nem tudom.
  Igen ez szégyellni való, de hát mostanában egyre ritkábban vásárolunk cipőt.

  Hazarohantam újra előkotortam a régi cipőt, de a méretét nem találtam benne! A csuda vigye el, mondtam hangosan, de addig kotorásztam, míg egy olyan cipőre akadtam, amiben még benne volt a méret száma. Igen ez a 38-as, két cipőben is megtaláltam. Ma későn jön haza a párom, itt az alkalom és megveszem. Eldugom és a jövő héten, a szüli- napján előveszem, addig lesz időm szépen becsomagolni, biztos nagy sikerem lesz.  Ezzel is igazolom, milyen gavallér férj vagyok. Tehát megvettem, kifizettem 26500. Ft-ot érte.
  Örömmel vittem haza. Úgy gondoltam még belefér két színházjegy is, ne csak kívülről lássa az új nemzeti színházat. Biztos teljes lesz az öröme.
  Eljött a nagy nap. Délután felköszöntöttem a színház- jegyek kíséretében. Majd öltözködés után, mikor a cipőit válogatta, láttam az arcán a fitymáló tekintetét, ahogy egymás után dobta félre régi cipőit. Itt az alkalom és máris elővettem a 26. 500. forintos ajándékomat.
  Rögtön a nyakamba ugrott! ‑ örömében számtalan puszit kaptam érte. Mind a ketten repdestünk. Ő az ajándék miatt, míg én azért, hogy pont jó a cipő, és főleg nagyon tetszett neki. Egy szóval teljes volt az öröm.
  Színház után gyalog indultunk hazafelé, pechünkre egy kis séta után eleredt az eső. Az utak kátyúi hamar megteltek vízzel. Kerülgettük a tócsákat, bár néha-néha beleléptünk. Hazaérve a feleségem rögtön a cipőjét kezdte szárítgatni a langyos radiátoron.
  Másnap reggel vettük észre, hogy az új cipőjének a talpa félig levált és felkunkorodott. Kétségbeesve vettük szemügyre, és megállapítottuk, hogy az új cipő talpa papírból van. Már nyitás idő előtt, ott toporogtam az üzlet bejáratánál. Mire kinyitott, addigra egy kicsit csillapodott a mérgem. Így hát nagyon udvariasan kértem az üzlet-vezetőt, hogy beszédem lenne vele. Rögtön megkérdezték milyen ügyben, reklamáció? Igen válaszoltam még mindig udvariasan. Sajnálják, de az üzletvezető, ma nincs bent. Próbálkozzak holnap, vagy holnap után. Akkor kérném a helyettesét. Üljek le és várjak egy kicsit, az irodában tárgyal. Rendben, gondoltam kivárom! Ültem üldögéltem, és magamban fogalmaztam mit, és hogyan adjam elő reklamációm tárgyát.
  Csak egy félórai várakozás után látván, hogy kitartó vagyok jutottam a vezető helyettes elé. Még mindig nyugodtan, abban a reményben, hogy ez csak véletlen lehet, kicserélik a cipőt az árnak megfelelő minőségre.
  Nyugodtságomat a vezető helyettes kihasználva próbált meggyőzni az ő igazáról, vagyis arról, hogy ez alkalmi cipő nem, pedig esőben járó. Azért, mert nem megfelelően használtuk, nem áll módunkban kicserélni, de az árát sem tudják visszaadni. Mert ez Olasz Import cipő, és a gyártó sem veszi vissza készítményét.
  Most szakadt el a cérna bennem! Még egyszer finoman, majd egyre ingerültebben adtam tudtára a becsapás tényét.
Tán azt képzelik, hogy nyuszi vagyok, mondtam már kiabálva. A vevővel mindent lehet csinálni. Szó-szót követett, mindenki mondta a magáét, végül is azzal fenyegettem meg az üzletet, hogy a Fogyasztó Védelmi Szervekhez fordulok az igazamért. Tegye nyugodtan volt a válasz, úgyis beleőszül mire, sorra kerül a panasza.
  Estére már nem voltam édes apuci, hanem egy pénz-pocsékoló nagymester. Feleségem szerint, meg kellett volna jobban néznem a cipő talpát!