MACISAJT
Az 50-es villamosról
leszállva, nagybevásárlás céljából a CBA üzletbe mentem. Ide szeretek járni,
mert a villamos megállóval szemben van az üzlet bejárata, és ami jó benne nem
kell két hatalmas bevásárló szatyorral messzire menni.
Egész hétre való élelmiszerrel megpakoltam a két szatyromat, amit
összevissza raktam. Kifelé menet vettem észre, hogy egyik nehezebb, mint a
másik. Amíg az 50-re várok gondoltam, egy kicsit átrendezem, hogy egyformán
nyúljon meg, mint a kézkarom.
A szerelvény még messze volt, gyorsan átpakoltam a szatyrokat, a mackó
sajtot a honom alákapva a végén a tetejére akartam tenni az egyik szatyornak.
Igazán tudhattam volna, hogy az üveg árukat szét kell osztani, a konzerveket
úgy szintén.
Lehajolva rakosgattam a szatyor tartalmát át az egyikbe, majd az
egyikből a másikba. Már majdnem befejeztem a pakolást, mikor éreztem, hogy
valami meglöki a vállam. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak. Arra
gondoltam, hogy valamelyik felszállásra várakozó ember ért a vállamhoz. Azért
felnéztem, azaz a mackó sajtot vissza is akartam tenni a szatyorba. De ni csak
eltűnt a macisajt a honom alól. Azt hittem leesett, de nem láttam sehol. A
villamos felé néztem és a megálló járdaszigetén egy férfit, láttam nagy iramban
elfutni. Ez ellopta a sajtomat, azért
fut ilyen gyorsan! Most mit csináljak, hogy szaladjak utána, a lábam vitt
volna, de a két infarktussal terhelt szívem, úgyse bírta volna a futást. Pláne
két teli szatyorral a kezemben, vagy hagyjam a megállóban? – úgyis a hűlt
helyét találtam volna. A villamos meg éppen beállt a megállóba.
Felszálltam rá, de azon morfondíroztam vajon a tolvaj jól lakik e az én
macisajtomból, vagy még éhesebb lesz tőle, és új zsákmány után néz.
2014 – őszén történt..