Humor és szomorúság

    Valamikor réges-régen, két jó barát élt e vidéken. Az egyiket hívták Humornak, míg a másikat Szomorúnak.
   Jól érezték magukat, éltek vidám, s szomorú napokat. Aztán jött a háború. A vidámság eltűnőben, míg a szomorúság egyre több lett.
   Bár a humor az utcán nőtt fel, az emberek suttogva adták közre. A szomorúság látványt öltött, kevés ház volt, ahol nem rejtőzött.
   Nehezen ugyan, de megjött a béke, s a humor került előtérbe. Bár gyászolt az ország, gyászolt a nép, azért a humor is megfért.
   A két jó barát munkálkodott, nem zavarták, nem szívelték, de nem is bántották egymást. Az évek teltek, múltak a szomorúság mindig elől haladt. Persze a humor azért mindig nyomában maradt. Egyszer csak egy helyen összefutott a két értelem.
   ‑ Szevasz kedves Humor! Régen nem láttalak? Hogy vagy?
  ‑ Szervusz Szomorúság! Én bizony gyakran látlak! Nézem a TV-t ott vagy, ha moziba megyek ott vagy, ha újságot olvasok ott vagy, balesetnél ott vagy. Szárazságnál, árvizeknél, viharoknál ott vagy. Mindenütt vagy, ahol csak lehet, hisz ez kell neked!
 ‑ Persze valamikor én is ilyen népszerű voltam, lóversenypályán nyaraltam! Születtek a viccek egymás után. Ha két ember összefutott, máris mondta, ‑ te hallottad…? Aztán egy jót nevettek! A kávéház asztalánál is sok vicc született, azután mintha szél fújta volna végig söpört a kőrúton, járta a várost, vidéket, laktanyát, még a madarak is csivitelték a kórházak udvarán!
‑ Látod szomorúság ma már nem így van! Egy-két kabaréban még van. De többségben a dráma, mely uralja a világot. Így van ez szomorú barátom, most a te csillagod fent, az enyém lent!  Emlékszel, mikor együtt jártunk, a nyomorból is humort csináltunk. Ma már ez nem megy, hiába voltunk jó barátok. De kedves társam csináljunk egy próbát, nevettessük meg a főváros sorsát.
Hiába, hiába van új villamos, de drága, kinek van kedve viccelni az árral. Az ellenőrök hada a jókedv fala, sok a durva szó, és kevés a nyugtató! Ha felszállsz a vonatra, kedved legszívesebben otthon maradna. Irka-firka mindenütt, mosolyogni sincs rá ok!
‑ Így van ez kedves Humor barátom, épül az ország, rohan a nép, mosolyra nem jut idő rég!
‑ Értem én értem, a jókedv nem kényszer. Humor, vicc, kacagás, s megmaradt a borongás. Hol van már a Ludas Matyi, és a Pesti – Izé, is elmaradt a Szabad - Száj, meg tátva maradt. De, azért ne veszítsd a jókedvedet Humor, lesz még keserűbb is ez a kor. Vicc újság ugyan nincs, de rejtvény, és rejtély akad egy tucat is!