Emlékvers



EMLÉKVERS

Kifeszített vásznon
Szép színeket áraszt az ecset.
Minden nézőnek
Örömteli lehet.

Elkészült még egy
Gyönyör kép.
Kívánom szívből, hogy sok
Jót hozzon még.

S ni csak! – nyílik a műterem ajtaja,
A résen át kinéz Kossuth Lajos maga.
Ilyen hasonlóság, csak valóságban lehet.
Mind ezt Simon M. Veronika festette meg.

Most hosszú útra megy!
Új világ felé halad,
Hirdetni az utat, melyen a
Szabadságharc vezére is haladt.

A kint élő magyarokat
Büszkeséggel tölti,
Hogy van Kossuth kép,
Mely a történelmünket nem feledteti!
 Hanem őrzi.

Megvirradt már, feljött a nap,
A Kép Múzeumban maradt.
Mindenki láthatja, mindenki nézi.
1848 – szellemét felidézi.

A művésznő könnyes szemmel
Búcsúzik a képtől…
Nem fogja már látni!
Csak szívébe zárni!