EMLÉKVERS
Kifeszített vásznon
Szép színeket áraszt az
ecset.
Minden nézőnek
Örömteli lehet.
Elkészült még egy
Gyönyör kép.
Kívánom szívből, hogy sok
Jót hozzon még.
S ni csak! – nyílik a
műterem ajtaja,
A résen át kinéz Kossuth
Lajos maga.
Ilyen hasonlóság, csak
valóságban lehet.
Mind ezt Simon M. Veronika
festette meg.
Most hosszú útra megy!
Új világ felé halad,
Hirdetni az utat, melyen a
Szabadságharc vezére is
haladt.
A kint élő magyarokat
Büszkeséggel tölti,
Hogy van Kossuth kép,
Mely a történelmünket nem
feledteti!
Hanem őrzi.
Megvirradt már, feljött a
nap,
A Kép Múzeumban maradt.
Mindenki láthatja, mindenki
nézi.
1848 – szellemét felidézi.
A művésznő könnyes szemmel
Búcsúzik a képtől…
Nem fogja már látni!
Csak szívébe zárni!