Egy forró nyári
napnak délutánján találkoztam az Emberséggel, és az ellenfelével. Hazafelé
menet az 50-es villamoson.
Sajnos nincs hang felvevőm, így csak megszűrve tudom visszaadni
kedves olvasóimnak (hallgatóimnak) ezt a megtörtént esetet.
A villamosvezető eleinte aprókat fékezett,
valószínű láthatott valamit, majd hirtelen megállította a szerelvényt. Az
utasok nagyobb része próbált megállni a lábán. Közben egyesek nagyokat
káromkodva, szitkaikat a vezetőre irányozva fejezték ki.
A fene essék az ilyen vezetőbe, meg tanulhatót volna, már normálisan
vezetni. Minek adnak az ilyen villamosvezetőnek engedélyt? Biztos csak lovas kocsira szól az engedélye!–
poénkodott egy másik utas. Akinek sikerült a lábán állva maradnia. Egy
fiatalember, aki egyik kezével átölelve tartotta a szép, fekete hajú hölgyet.
Másik kezével a fényezett vas korlátot fogta. Káromkodott egy nagyot. Méltatlankodása
hatott nő társára és a többi utasra. A nem szégyellős fiatalembert kezdték túl
licitálni a szitkok özönével.
Nem írom le a csúnya szavak halmazát, mert esetleg fiatalok kezébe
juthat írásom, és igen elszégyellném magamat.
Sokan a nyitott ablakhoz furakodtak, hogy kinézhessenek, ki volt az az állat, aki a villamos elé akart hajtani
kocsijával.
Mivel én az első kocsi legelején álltam. Tanúja lehettem a megijedt
villamosvezetői emberségnek.
A következőket láttam! Közel a villamosvágány mellett megállt egy
sötétkék személyautó. Gondolom azért, mert nem akart az autós társainak
kerülési gondot okozni. A forgalom haladt tovább. A kék autó hátsó ajtaja
nyitva volt. Ha a villamos nem áll meg idejében biztos leszakította volna a
gépkocsi ajtaját és a behajoló férfi, aki egy kb. egy éves kislányt próbált
élezgetni, nem törődve saját életével és a szép autójával sem.
Mindez a villamosvezető gyors helyzet felismerésén múlott. Látva, hogy a
gyermeket (valószínű az apukája) finom arcpaskolással próbálja élezgetni a
lekonyuló fejecskét.
A villamosvezető jó középkora ellenére rögtön kihajolt a fülkéje
ablakán. Van vize? – ismételte van vize, és máris kilincsen lógó táskájából
kivett egy palack vizet. Leszállt a kocsiból, miközben lecsavarta a palack
tetejét és a férfi kezébe nyomta, aki azonnal a gyerek nyakára, és arcára
csurgatta.
A víz megtette a hatását a gyerek feje megmozdult, a férfi kivette a
kocsiból, magához szorította a csöppséget, aki keservesen felsírt. A villamosvezető
még a maradék vizet a nyakára öntötte. Az apuka, mint kiderült csak a gyerekével
utazott. Valószínű a nagy hőség okozta a gyermek ájulását. A kék autó vezetője
meleg kézszorítások közepette köszönte meg az 50-es villamosvezetőnek figyelmes,
gyors segítségét.
Ezeket a jeleneteket, csak az első kocsi utasai láthatták.
A kocsi hátuljából még mindig jól
hallatszott, a türelmetlenkedő utasok csúnya hangú megjegyzéseik, szidalmaik.
Az 50-es villamosvezetője viszont előttem
jelesre vizsgázott. Csak az bántott, hogy az emberek többségéről ez nem
mondható el.
Ez történt 2014. 07. 11-én az 50-es villamos vonalán.