Teréz: - Dezső! Gyere, csináljuk
meg a nagytakarítást! Hétvége van, ma takarítunk, holnap meg pihenhetünk egész
nap… Dezső! Nem hallod? Mi van veled?
Dezső: - Semmi Terikém, csak
gondolkodom.
Teréz: - Jaj, ne! Egyrészt nem nagyon
szoktál ilyent csinálni, másrészt pedig, ha mégis megteszed, abból mindig
valami botrány lesz! Ugorj ki abból a hintaszékből, és fogjunk hozzá! Nem
képzeled, hogy majd onnan fogod végignézni, amíg kitakarítom a lakást!
Dezső: - Terikém! Olyan kicsi ez a
lakás, hogy csak akadályoználak munka közben. Inkább lemegyek a parkba, vagy
benézek a Hörpintőbe, és nem leszek útban neked. Sokkal hamarabb végzel.
Rendben?
Ki akar osonni, de az asszony
megfogja a gallérját, és visszahúzza.
Teréz: - Nem leszel útban, ne félj
te attól! Tedd arrébb a foteleket, tekerd fel a szőnyegeket, és egy lendülettel
le is viheted kiporolni őket! Sőt! Az lenne a legjobb, ha az egészet te
csinálnád, mert akkor én megfőzném addig az ebédet, hogy ne nyavalyogj nekem
délben (parodizálva Dezsőt mondja): „Teri! Mikor eszünk? Még nincs kész az
ebéd?”… Arról meg tegyél le, hogy bemész a Hörpintőbe! A múltkor mondtam neked
valamit, ahhoz tartsd magad!
Dezső (elkeseredetten): - Mond,
asszony: muszáj ezt pont hétvégén csinálni? Nem lehetett volna hét közben?
Mikor a jó isten a hetedik napot kimondottan a pihenésnek szentelte? Te meg
neki kezdesz takarítani? A pihenőnapon?
Teréz: - Dezső! Ne húzd ki a
gyufát! Először is: akkor voltál te templomban, mikor beálltál a kapujába az
eső elől. Soha életedben nem imádkoztál, nem jártál misére, böjti időszakban is
a sertéssültet zabáltad két pofára – most hirtelen megtértél? Azon kívül (úgy
mondja, mintha elmebetegnek magyarázna) va- sár – nap van. Ér – ted?
(tenyerével kicsit homlokon veri Dezsőt)
Dezső (kis ideig hápog, keresi a
szavakat, aztán hirtelen ötlettel): - Asszony! Hát ezt sem tudod? No, figyelj
rám, mert megmagyarázom neked egyszerre, hogy kicsit tágítsam a szemléleted
vallásilag: egyes vallások vasárnapja a szombat! Vagy a péntek! Érted?
(felemeli a kezét, de nem meri ő is homlokon ütni Terézt, mert a nő csípőre
tett kézzel, félrehajtott fejjel nézi, és dobol a lábával a földön. Ezért
inkább úgy tesz, mintha a tarkóját akarta volna megvakarni.)
Teréz: - Mit hablatyolsz, Dezső? A
vasárnap vagy a péntek, vagy a szombat, vagy a vasárnap? Te ittál valamit, amíg
nem figyeltem? Vagy talán gyárilag vagy ilyen elmeháborodott?
Dezső (fensőbbségesen, mintha ő
lenne a tudás őrzője): - Látom, hogy nagyon elmaradott vagy ebben a kérdésben,
Terka! Tudd meg, hogy a muzulmánok pénteken pihennek, a zsidók szombaton, a
többiek meg vasárnap! Kezded már érteni a történetet? Péntek, szombat,
vasárnap!
Teréz: - Dezső! Ne bőszíts fel!
Mióta tartozol te, akármelyik felekezethez?
Dezső (kioktatóan): - Nem tartozom,
csak tiszteletben tartom! Ezért nem dolgozom se pénteken, se szombaton, se
vasárnap! Mert én olyan ember vagyok, aki megadja a tiszteletet!
Teréz: - Dezső! Te olyan ember
vagy, akit fejre ejtettek párszor kiskorában! (Dezső felszívja a tüdejét, az
asszony bólogat, mint aki helyesel magának) Ezt az emeletes marhaságot
kitalálni normális embernek egy hét alatt nem sikerülne, te meg erőlködés
nélkül, mintegy elengedett kézzel ontod magadból!..Megadod a tiszteletet… Aztán
böjtös időben sült húst falsz, puha kenyérkével!
Dezső: - Bűnös voltam Terka! Tudom,
hogy bűnös voltam! De megvilágosodtam, és követem a fényt.
Dezső megint el akar osonni, de az
asszony megint elkapja a gallérját.
Teréz: - Hohó! Hamar Dezső! Hová
ilyen sietve?
Dezső: - Meg kell gyónnom a
vétkeimet! Mennem kell a templomba!
Teréz: - Mész ám te a … Tudod,
hová! Indíts takarítani!
Dezső: - De Terka!..
Teréz (közbevág): - Semmi de! Elég
a locsogásból!! Munkára!
Dezső (elgondolkozva): - A
nyugdíjasok vajon hogyan csinálják?
Teréz: - A takarítást? Elhiheted,
hogy ők sem élnek koszban! De mit érdekel most ez téged? Nem vagy még
nyugdíjas.
Dezső: - Még nem… De lehet, hogy
megérem még a nyugdíjas kort, Teréz!
Teréz: - Ebben ne legyél biztos,
Dezső! Ha azonnal nem kezdesz el tevékenykedni, úgy fejbe váglak, hogy nincs
olyan orvos, nincs annyi könyörgő ima, ami segíthetne rajtad!
Dezső: - De báránykám!..
Teréz: - Tudod te, ki a te
báránykád?
Dezső: - Teréz! Lásd be, hogy ez
így nincs rendjén! Én szépen beszélek veled, becézlek, meg minden, te meg olyan
csúnyán beszélsz… El is ment a kedvem miattad az egész takarítástól! (Sóhajt)
Lemegyek a Hörpintőbe, hogy italba fojtsam a bánatom.
Szokásos jelenet: Dezső meg akar
lógni, de Teréz résen van, és nem engedi.
Teréz: - Elég! Figyelj, Dezső:
akarsz segíteni, vagy nem?
Dezső (készségesen): - Hát hogyne
akarnék, Terikém! Hamar Dezső nem olyan ember, akire ne lehetne számítani! Csak
edzenem kell.
Teréz: - Tessék?! Mit csinálnod?!
Hiszen az expander látványától is izomlázad van, Dezső!
Dezső: - Nem úgy, Terikém! Nem úgy!
Azt mondta a rádió, hogy fel kell készülni a nyugdíjas évekre. Arra kell
edzenem! (Miközben beszél, egyre jobban belemelegedik) Figyelj! Megvan már az
edzésprogramom is! Azzal kezdem, hogy megfigyelem a többi nyugdíjast, mit
csinálnak a parkban olyan sokáig! Mert én amilyen örökmozgó vagyok…
Teréz (közbeszól gúnyosan): -
Örökmozgó? Hozzád képest a betontömb egy akcióhős!
Dezső (folytatja, mintha nem
hallotta volna): - Amilyen örökmozgó vagyok, nem bírnám egy – két óránál tovább
az üldögélést. Aztán ott a piac… Oda is ki kell mennem, hogy megnézzem, hogy
vásárolnak a profi nyugdíjasok. Nem ám csak végigrohannak a pultok között, mint
egy gyorsvonat, és bedobálják a bevásárlókocsiba az árut, hanem szépen,
megfontoltan megnézik, megkérdik az árát, és alkudoznak! Aztán megbeszélik a
politikát, mesélnek történeteket arról, hogy bezzeg az ő idejükben minden
sokkal jobb volt… Ezt is meg kell tanulni valahogy.
Teréz a tenyerébe temeti az arcát,
de Dezső csak folytatja.
Dezső: - És ott a kártya, Terka!
Gyorsan meg kell tanulnom kártyázni is! A nyugdíjasok egész nap kint verik a
blattot a téren… Most mit izélsz? Ezzel a két szememmel láttam! Egész nap ott
kártyáznak, meg sakkoznak! Tudsz te sakkozni, Terka? (legyint) Különben
mindegy! Nőket nem láttam a sakkozók között.
Teréz felemeli a fejét, de nem
szól, csak nézi Dezsőt nagyon csúnyán. Dezső észre sem veszi, folytatja.
Dezső: - Ott van még az orvos, a
posta, meg az iskola. Mindenhová el kell mennem, hogy ellessem a nyugdíjas élet
titkait. Télen nem fogunk fűteni, hogy gyakoroljuk, hogy lehet kijönni a
nyugdíjból – ez rendben van. De mit csináljunk, hogy ne legyen több pénzünk,
mint a nyugdíjasoknak?.. Megvan! Terka! Megtaláltam a megoldást: a különbözetet
eliszom, és akkor pont annyi pénzünk lesz, mint ha nyugdíjasok lennénk!..
Teréz kezdi felgyűrni az ingujjat a
karján, de Dezső még mindig folytatja.
Dezső: - Mi van még?.. Ááá! Igen! A
kilakoltatás! Figyelj Terikém, mert nagyszerű ötletem van: leköltözünk a
fáspincébe! Tisztára olyan lesz, mint ha kilakoltattak volna minket!
Teréz (lassan, tagoltan): Dezső!
Menj innen!
Dezső (mint aki most eszmél): - Mit
csináljak, asszony? Menjek innen?
Teréz: - Igen, menj innen! Nem
bánom, hogy hová, csak ne legyél itt most egy ideig, mert, ha sokat kell még
nézzem azt a háborodott fejed - bántani foglak, Dezső! Ne hozz engem
kísértésbe! Menj a parkba, vagy bárhová, csak ne legyél a szemem előtt! Ami pedig
az öregkorod illeti, nem kell aggódnod: ebben a percben hívom a doktort, és
beadlak egy elme – szociális otthonba, Dezső! Ott majd gondot viselnek rád!
Megindul a telefon felé. Dezső
utána szól.
Dezső: - De Terikém!...
Teréz (megpördül, figyelmeztetően
felemeli az ujját): - Egy szót se, Dezső! Egyetlen szót se!
Kimegy a színpadról. Dezső ott
marad egyedül. Kicsit tipródik, hol vigyorog, hol a szemét meresztgeti.
Dezső: - Nők!.. Nem látnak előre az
időben, mind csak a jelenben él.
Vége