Ez
a kis írás azért született meg, mert a kis paprika mag, amely a novellám
főszereplője, küzdelmes életben maradása meghatott engem.
Íme a történet!
Egy kora tavaszi napon bevásárlás céljából
kerületünk piacára mentem. Hol a bal oldali, hol a jobb oldali standok áruját
nézegettem. Mi szép, és főleg olcsó áruk érdekeltek. A melegágyból kikelt friss
primőrök mosolygós színeikkel csalogatták a vevőket.
– Hé te vevő, vegyél már észre! – ide nézz
mily friss, és szép piros vagyok! Vigyél haza, a család megdicsér érte!
– Az én testvéreim, sőt még az elődeim is bio
teremtmények voltak. Nézz csak meg jól, te vevő, és gondolkozz! Meglátod, velem
jól jársz! Máris tovább mész?
A következő standnál szép piros retkek
között, egy cserépben kis ágacskák meredeztek felfelé, és az ágakon apró hegyes
sárga paprikák, hívták fel magukra a vásárlók figyelmét. Szép látvány, és
rögtön elhatároztam, hogy veszek belőle két-három darabot. Milyen jó lesz a
pacal- pörköltöm tőle, gondoltam magamban. Az árus viszont az egész bokrot
cserepestül akarta eladni nekem. Ez sok, mit kezdjek ennyi erős paprikával, még
egy étteremnek sem kell ilyen sok.
A hogy ott alkudoztam, lenéztem a földre,
tőlem pár lépésnyire a földön láttam széttaposva, egy ugyan ilyen sárgapaprikát.
Megsajnáltam, de kár érte! Odasétáltam és felvettem a földről. A széttaposott húsos
része alatt meglapulva négy szem egész paprika mag szinte félősen, sorsukra
várva lapított. Mi lesz most velünk, gondolhatták magukban, csak ez a
negyvenegyes cipő szét ne taposson minket. Itt a vég, kipusztulunk?
Ne
féljetek, én majd megmentelek benneteket, ezzel a négy szem paprika magot papír
zsebkendőbe csavarva hazavittem.
Na mi legyen veletek…? Egyelőre az
ablakpárkányra teszlek benneteket, száradjatok meg!
Telt múlt az idő, már el is feledkeztem a
piaci kalandomról, amikor a nagytakarítás közepette ráakadtam a paprika
magokra. Összefonnyadva lapultak a helyükön. Kisöpörjem, ne söpörjem, mi legyen
veletek?
– Jól van, jól van, nem kerültök a szemetes
kukába.
Egy rövidke gondolkozás után, tejfeles
edényke lett az új otthonuk. Itt fogtok lakni a friss puha földben, persze inni
is kaptok rendszeresen ezentúl, hátha lesz belőletek valami!
Két hét elteltével arra lettem figyelmes,
hogy az egyik magocska hajtása kikandikált az edényből, nyújtogatni kezdte
kíváncsi szárát. Nagyon megörültem az új jövevénynek. Négyből egy, ez is
valami! Én egyre sem számítottam, de ha már így alakult, akkor, nőj nagyra,
mondogattam neki.
A paprika magból egy kis fácska lett,
meghálálta a rendszeres törődésemet. Egy reggel meglepetéssel láttam, hogy teli
van szép fehér virágokkal. Ez igen! Erre nem is mertem gondolni. Már lassan a
kertben lenne a helyed, nem itt az ablakomban. De már virágzol, úgy tudom
ilyenkor az átültetés veszélyes, lehet. Így hát továbbra is élvezheted a szobám
melegét. Most már mindennap első utam az ablakhoz vezetett. Figyelni kezdtem,
mikor lesznek kis paprikáim. Nem csalódtam, a hálás paprika mag megajándékozott
sok-sok kis zöld paprikával, majd lassan megsárgultak. Én nagyon őrültem, hogy
az elveszettnek látszó parányi magokból egy életben maradt, és köszönöm a
természetnek, hogy ennyi erős paprikával jutalmazott meg. És még pénzembe se
került.