Dezső félrelép


– Szervusz édesem!
– Csakhogy hazataláltál! Hol a csudában voltál, ilyen sokáig? Már rég kihűlt a vacsora! Biztos megint a haverokkal kvaterkáztál?
– Nem Teruskám, csak félreléptem.
– Mit csináltál te disznó? Még van képed, ezzel nekem dicsekedni. Szégyelld magad, legszívesebben kikaparnám a szemed!
– De, drágaságom!
– Semmi de, azt akarod bebeszélni nekem, hogy ez véletlen volt! Biztos a haverjaiddal voltál, azok vittek a bűnbe.
– Én nem tagadom Terikém, akartam mondani, de nem hagysz szóhoz jutni!
– Még, hogy én nem hagylak szóhoz jutni! – tán még neked áll feljebb, te akarsz magyarázkodni.
– Nem akarok, de azt hittem megértesz engem.
– Értsen meg téged az, akinek táncos nő volt a mamája Kubában!
– Nem értelek, hogy lehet engem összehasonlítani egy táncosnővel, pláne Kubaival. Mikor alig állok a lábamon?
– Ennyire lestrapáltak Dezső? – hogy még állni sem tudsz rendesen. Volt képed így hazajönni?  – Miért, hogy kellett volna hazajönnöm, ha egyszer félreléptem?
– Bár én is félreléptem volna, talán több boldogságban lett volna részem, mint veled Hamar Dezső. De én olyan hű feleség vagyok, hogy eszembe sem jutott ilyesmi. Bár egyszer volt egy kedves kollégám, aki nagyon kerülgetett, de én marha nem léptem félre vele. Pedig, de jó képű volt.     Annyi szépet mondott nekem, hogyha fele is igaz, biztos boldog lehettem volna.
– Nem, Dezsőnek hívták?
– De én bolond, nekem csak egy Hamar Dezső kellett! De már rég betelt a pohárka, de még a korsó is Dezső! Világos menjél oda, ahol félreléptél!
– Imádott Terikém, minek menjek én oda vissza, mit csináljak a villamos megállóban, mit nézzek én azon a csorba járdaszigeten. Elég volt egyszer félrelépni, nem hiányzik egy másik is, netán a másik lábamra is bicegjek?
– Dezső mi az igazság? – mond meg őszintén! Te nem egy nőre figyeltél, és nem vetted észre a járdaszélét?
– Nő, nő mindig csak a nő! Bár egy pillangó miatt léptem volna félre. Talán nem fájna a lábam, ennyire.
– Dezső gyanús vagy! – Mutasd a lábad. Ez tényleg dagadt, miért nem mondtad mindjárt? Rögtön hozom a hideg vizes priznicet rá.
– Ne siess Terka, hogy van az amit itt meséltél nekem, hogy félreléptél, de nem úgy mint én? Te tényleg megcsaltál engem? Egy Hamar Dezsőnek ezt kell megélnie.
– Nem csaltalak meg Dezső. Igaz megfordult az agyamban. Lehetőségem lett volna, de én egy hűséges típus vagyok. Vedd tudomásul Dezső.
– Látod Tercsi nekem még a tudatómig sem jutott el, az ilyen fránya egészségtelen gondolat. Ez a különbség kettőnk között. Bár elgondolkoztató, hogy igaz e amit te a botladozásaidról próbálgatsz szépíteni? Mert az operában is azt éneklik, „hogy ne higgy a nőnek, ne hallgass rája” Biztos nem énekelnék, ha nem lenne igaz.
  –Na hozd, már azt a priznicet a bokámra vagy várjam meg az életrajzod új változatát?
– Megyek már, robogok édesem!
– Most édes, de az előbb még más voltam!
– De azért ezt jól elintéztem!