Dédike

 DÉDIKE

   Egy hegyes dombos vidék kisfalujában tanúja voltam az alábbi történetnek.
   Egy festőművésznő vándor festő tanodájában egy tizenhárom éves kislány (Nevezzük Böbikének) még egy ecsetvonást tett a képén. Utána megigazította a festőállványát, kissé hátra dőlve, nézte a színek rendbe szedett sokaságát. Nézte – nézte. Ez kész állapította meg, ide már több festék nem kell! A tanoda művésztanára ki az állványok között sétált megállt a kis tinédzser mögött. Nézte a képet mosolygót és elégedett arckifejezéssel közölte, hogy szépen sikerült a kép. Nagyon ügyes vagy! Gratulálok a falusi ház udvarán kapirgáló csibékhez, ügyesen oldottad meg a térbeli elhelyezésüket. Csak így tovább. A kép jobb sarkára büszkén odaírhatod a nevedet.
– De Veronika néni én nem merem, hátha kinevetnek a társaim.
– Nem nevet ki senki, ötletes szép a kép szignáld csak le nyugodtan, ha mondom.
   Délután egy kis ünnepség keretében bezárult a kurzus. A festőtanulók képeiből kiállítást rendezett a tanóda Veronika nénije. A megnyitóra meghívták a szülőket, hagyj lássák csemetéik alkotásait! A falu polgármestere jelenlétével, a falu asszonykórusa szép hagyományőrző dalaikkal emelte a kiállítás hangulatát, szépségét. A teremben egy kis asztalon a festészettel kapcsolatos könyvek, kínálták magukat a jövő művészei számára. A könyvek között nézelődött Böbe is lapozgatta a színes oldalakat. Egyik könyvet különösen sokáig nagy figyelemmel nézegette. – Tetszik neked ez a könyv? – szólt a Böbe dédnagymamája, aki a szülőket helyettesítette a mai kora délutánon. – Megveszem neked! – szólt a dédike.
   – Hogy képzelsz ilyet dédi, ez egy drága könyv. Csak nem abból a kevés nyugdíjadból akarsz nekem könyvre költeni! Szó sem lehet róla, hogy fogadhatnám el!
   – De Böbikém én akkor is megveszem neked ajándékba, mert ilyen szép képet festettél.
   – Mondtam, hogy nem!
   – Tessék mondani művésznő mennyibe kerül ez a szép könyv? – a dédunokámnak szeretném megvenni?
   – De dédi mit mondtam 1500 Ft neked sok-sok pénz, nem veheted meg!
   – Sok-sok, de én szeretnék neked örömet szerezni és emlékbe adni ezt a szép festményekkel teli könyvet.
   – Akkor sem lehet ennyi pénzt költened. Különben is apáék mit szólnának hozzá, hogy ilyen nagy költségbe verted magad.
Majd ha én már keresni fogok, akkor megveszem magamnak.
   – Nem szeretnél tőlem egy emléket kis dédunokám?
   – De nagyon szeretnék, de nem ilyen drágát, nem azért kapod azt a kevés pénzt, hogy rám költsed.
   – Művésznő kérem azt a könyvet, a dédunokám megérdemli.
   E közben a dédi szemében egy könnycsepp jelent meg. Remegő kezével a ridiküljének cipzárját keresgéli. Böbike mellette áll, nem tudja mitévő, legyen. A könyvet nagyon szeretné, de az arcán megjelenő könnycsepp jelzi, hogy nem ilyen áron.
   A művésznő nézi-nézi, miközben ő is meghatódik a kis tanítványa szerénységén, és a dédi szeretete látván, de a keze már automatikusan a könyv után nyúlt, hagyja csak nénike, én adom magának ajándékba.
  A dédike szeméből most már csordogálnak egymás után a könnycseppek.