DÉDIKE
Egy hegyes
dombos vidék kisfalujában tanúja voltam az alábbi történetnek.
Egy
festőművésznő vándor festő tanodájában egy tizenhárom éves kislány (Nevezzük
Böbikének) még egy ecsetvonást tett a képén. Utána megigazította a
festőállványát, kissé hátra dőlve, nézte a színek rendbe szedett sokaságát.
Nézte – nézte. Ez kész állapította meg, ide már több festék nem kell! A tanoda
művésztanára ki az állványok között sétált megállt a kis tinédzser mögött.
Nézte a képet mosolygót és elégedett arckifejezéssel közölte, hogy szépen
sikerült a kép. Nagyon ügyes vagy! Gratulálok a falusi ház udvarán kapirgáló
csibékhez, ügyesen oldottad meg a térbeli elhelyezésüket. Csak így tovább. A
kép jobb sarkára büszkén odaírhatod a nevedet.
– De Veronika néni én nem merem, hátha kinevetnek a
társaim.
– Nem nevet ki senki, ötletes szép a kép szignáld csak
le nyugodtan, ha mondom.
Délután egy
kis ünnepség keretében bezárult a kurzus. A festőtanulók képeiből kiállítást
rendezett a tanóda Veronika nénije. A megnyitóra meghívták a szülőket, hagyj
lássák csemetéik alkotásait! A falu polgármestere jelenlétével, a falu
asszonykórusa szép hagyományőrző dalaikkal emelte a kiállítás hangulatát,
szépségét. A teremben egy kis asztalon a festészettel kapcsolatos könyvek,
kínálták magukat a jövő művészei számára. A könyvek között nézelődött Böbe is lapozgatta
a színes oldalakat. Egyik könyvet különösen sokáig nagy figyelemmel nézegette. –
Tetszik neked ez a könyv? – szólt a Böbe dédnagymamája, aki a szülőket
helyettesítette a mai kora délutánon. – Megveszem neked! – szólt a dédike.
– Hogy
képzelsz ilyet dédi, ez egy drága könyv. Csak nem abból a kevés nyugdíjadból
akarsz nekem könyvre költeni! Szó sem lehet róla, hogy fogadhatnám el!
– De Böbikém
én akkor is megveszem neked ajándékba, mert ilyen szép képet festettél.
– Mondtam,
hogy nem!
– Tessék
mondani művésznő mennyibe kerül ez a szép könyv? – a dédunokámnak szeretném
megvenni?
– De dédi mit
mondtam 1500 Ft
neked sok-sok pénz, nem veheted meg!
– Sok-sok, de
én szeretnék neked örömet szerezni és emlékbe adni ezt a szép festményekkel
teli könyvet.
– Akkor sem
lehet ennyi pénzt költened. Különben is apáék mit szólnának hozzá, hogy ilyen
nagy költségbe verted magad.
Majd ha én már keresni fogok, akkor megveszem
magamnak.
– Nem
szeretnél tőlem egy emléket kis dédunokám?
– De nagyon
szeretnék, de nem ilyen drágát, nem azért kapod azt a kevés pénzt, hogy rám
költsed.
– Művésznő
kérem azt a könyvet, a dédunokám megérdemli.
E közben a
dédi szemében egy könnycsepp jelent meg. Remegő kezével a ridiküljének
cipzárját keresgéli. Böbike mellette áll, nem tudja mitévő, legyen. A könyvet
nagyon szeretné, de az arcán megjelenő könnycsepp jelzi, hogy nem ilyen áron.
A művésznő
nézi-nézi, miközben ő is meghatódik a kis tanítványa szerénységén, és a dédi
szeretete látván, de a keze már automatikusan a könyv után nyúlt, hagyja csak
nénike, én adom magának ajándékba.
A dédike
szeméből most már csordogálnak egymás után a könnycseppek.