Fehérednek
a háztetők! Mégis fehér karácsonyunk lesz az idén! Állapítja meg az idős
bácsika, amikor a függönyt elhúzva kinéz a szobája ablakán. Nézi, nézi a
hópelyhek vidám játékát, ahogy egyre jobban fehérednek a háztetők, az udvarok.
Igen, gyermekkorában is így szállingóztak karácsony napján azok a kedves kicsi
pelyhecskék. Igaz az-óta eltelt több mint hetven év, minden más lett, csak a
hópelyhek maradtak a régiek. Hol vannak már azok a csendes, meghitt karácsonyesték.
A szorongással megtelt kis szívek. De lehet, hogy ugyanazok az érzések élnek a
mai gyerekek szívében is, csak egy kicsit másként.
A bácsika, egy külvárosi családi házban
töltötte gyermek éveit. Ott várta évről, évre a karácsonyi ünnepeket. Mily nagy
örömet jelentettek az ünnepek számára.
De az évek gyorsan múltak. Iskolás kor,
háborús évek, katona idő, udvarlás, nősülés, családalapítás, új
otthon-teremtés, szülők halála, unokák születése, öregség, özvegység, egyedül
maradás, néha-néha egy-egy rokonlátogatás. Emlékekkel való lefekvések,
ébredések!
Ezek az életképi gondolatok jártak a bácsika
előtt, amikor ismét a gyerekkori házat látta az ablaküvegre vetítődve. Egy
pillanatra megállt a családi ház előtt. Vajon áll-e még a régi ház, és ha igen,
kik lakják? – kérdezte önmagától. Van-e gyerek abban a házban, és vajon olyan
boldog-e, mint ő volt? Biztos nem tudják, hogy sok-sok évvel ezelőtt abban a
házban, abban a szobában szorongó szívvel várta egy kisgyerek a Jézuskát! –
hogy ott boldog volt egy kisfiú.
A bácsika gondolt egyet, felvette régi
kopottas kabátját és kiment a hópelyhek közé, bele, belerúg a hóba úgy, mint
gyerekkorában, valami belső erő hajtotta, ment, ment előre. Az autóbusz megállóban
döbben csak rá, hogy már nincs közlekedés, leállt hisz karácsonyeste van! Tovább
ment, nem tudta hova, a lábai irányítják lépteit. Észre sem veszi, hogy egyre
gyorsabban, bátrabban siet a külvárosi szülői ház felé. Szinte rohanva kanyarog
utcáról-utcára. Verejtékcseppek lepik el arcát, amelyek a kalap karimája alatt
jelennek meg, és a homlokán csillognak. Egy idő után vette csak észre. Rohanás
közben zsebkendőjével törölgette homlokát.
Egy jó órai gyaloglás után vélte felfedezni
az ismerősnek tűnő házakat, igen. itt laktak a Hertelendiék, az öreg vasútas, ez
volt az ő házuk. A túlsó oldalon a Kunék házát vélte felfedezni. Itt a sarkon
van a Koberék szatócs üzlete. De sokat jártam ide, sóhajtott fel. Igaz, már a
cégtábla sincs meg. Itt, itt kell lennie a régi háznak. Jé! De ilyet
csodálkozik a kisöreg, valamikor fakerítés vette körül a házukat, most meg
beton alapú vaskerítés védi körbe?
Tekintetével körbejárja a házat, micsoda
hatalmas ablakok! Szépen renovált külső, eresz a bejárat felett. Kikövezett járda!
A kisöreg lábai lemerevedve álltak a vaskapu előtt. Némi csalódást érez lelkében
a fájó múlt, és az örömteli jelen hadakozik. De mi lehet bent az ő egykori
szobájában? Van-e karácsonyfa? – és kik lakhatnak itt? A szobát erős fény
világítja be. A bácsika kissé oldalra megy, talán innen jobban belát, gondolja,
és felkapaszkodik a kerítés beton koszorújára, nyakát nyújtogatva előre. A
szobában mozgásokat lát a karácsonyfa körül. Egy vagy két gyerek, nem látni
pontosan, de ahogy meglátja őket egyszeribe egy nyugodt érzés, keríti hatalmába,
a szíve máris nyugodtabban dobog! Felsóhajt…
Hely, ha ezek odabent tudnák, hogy a
leselkedő alak odakint egykoron ebben a szobában ugyan így örült az ajándékoknak,
mint ez a család most. Igaz, a mi ajándékaink szerények voltak, de annál jobban
örültünk neki. Kicsit elszégyellte magát, mi lesz, ha meglátják a kíváncsiskodó
bácsit, biztos, félreértenék, és ő borzasztóan szégyellné magát.
De most lelkileg, testileg megnyugodva, szép
lassan hazafelé somfordál.
Fél úton jut eszébe, hogy sietni kell, hisz
karácsonyeste van, a gyermekei, és az unokák már biztos csak őrá várnak!
A
borleves, meg a rántott hal csak melegen jó. Nagyon nehéz lenne megmagyarázni,
hol is jár ilyenkor!
Elmosolyogta magát, és szinte belepirulva, gondolataiba,
az autókat kezdi figyelni. Egy külvárosból befelé tartó taxit sikerrel leint,
majd a sofőrt siettetve, bemondja gyermekei lakás címét.