Csibészke

CSIBÉSZKE

   Egy budapesti nagy-áruházban történt az alábbi eset, melyet egy közeli ismerősöm mesélt el minap.   – Te bácsi szereted a gyerekeket?

   Kérdi egy ötévesnek látszó kisfiú, az áruház bevásárló csarnokában. Egy középkorú férfitől, aki éppen most tolja be a még üres bevásárlókocsit.

   – Igen én szeretem a gyerekeket, válaszol kissé zavartan a vásárolni induló ember. Közben körbe néz, kihez tartozik ez a gyerek. Sehol egy anyukaforma, aki a gyerekhez tartozhat?  Morgolódik magában.

   – Bácsi te a fiúkat, vagy a nyafis lányokat szereted jobban?

   – Nem is tudom, én minden gyereket szeretek, aki jó és szófogadó! ­– feleli a még mindig meglepődött vásárló.

   – De a fiúkat csak jobban szereted egy kicsivel ugye?

   – Igen azt hiszem! Miért kérdezed mindezt?

   – Akkor jó, beülhetek a kocsidba? – ugye tolsz engemet egy kicsit?

   – Na ide figyelj te kisfiú!

   – Én Lajcsika vagyok! Otthon így hívnak. És téged bácsi, hogy hívnak?

   – Én Ernő bácsi vagyok!

   – Jé, téged ernyő bácsinak hívnak? Nem vagyok ernyő, hanem Ernő.

   – Jó, jó nekem mindegy.

   – Mond meg nekem, hogy hol van anyukád vagy apukád, miért nem ők tolnak téged? Miért hozzám jössz ilyen kéréssel?

   – Azért mert anyukám kocsija már teli van, anya minden kacatot megvesz azért, hogy ne engem kelljen tologatnia! – mindig azt hajtogatja, hogy már nagyfiú vagyok, mehetek gyalog is a kocsi mellett. De én nagyon szeretek kocsikázni itt a sorok között. Ernyő bácsi tolsz egy kicsit?

   – Mondtam már, hogy nem vagyok ernyő, de ha nem érted, akkor lebetűzöm neked. Ja persze még nem jársz iskolába. Na nem baj azért lebetűzöm. E, mint erdő, az a bizonyos meseországi erdő. R, mint róka az erdőben. N, -  mi is kezdődik N-betűvel? – igen meg van! Názáret.

   – Az meg mi a csuda?

   – Nem tudod? – ott született a kis Jézus.

   – Az, aki a karácsonyfát hozza?

   – Igen az!

   – Én úgy tudtam, hogy a nagy Jézuska hozza, az ajándékot. Nem is mondták, hogy van kis Jézus és nagy Jézus. Biztos azért, hogy ne kérjek mind a kettőtől ajándékot.

   – Nincs kis Jézus, és nagy Jézus, csak egy Jézus létezik! Ő, mint öreg.

   – Ki az öreg?

   – Na most már, elég legyen Lajcsika!

   – Ha még egyszer ernyő bácsinak szólítasz, akkor nem foglak tolni, különben is iskolás koromban eleget csúfoltak ernyőnek, most vásárolni jöttem, nem téged tologatni! ‑ Mondja kedves, magáé ez a fiúcska?

   – Hogy képzeli, nekem még nincs gyerekem! – én csak tizennyolc éves vagyok! – és maga olyan öregnek néz, hogy ekkora gyerekem lenne! Mért a gyerek nem tudja ki az anyja? Különben is hagyjon békén, szemtelen tolakodó!

   – Úgy sem tudsz lerázni, és nem is mondom meg ki az anyukám. Kocsizni szeretnék, és közben segítek neked vásárolni. Anyunak is szoktam, de ő mindent visszarak a polcra, amit én a kocsijába teszek. Mindig veszekszik velem, hogy ez sem kell, meg az sem kell. Ugye te nem vagy ilyen bácsi? – segíthetek neked! – csak toljál közelebb a polchoz. Te nem vagy veszekedős bácsi! Ebben a dobozban mi van? Anya mindig vesz belőle, de nem akarja megmutatni, ugye te is veszel és megmutatod nekem?

   – Lajcsika ne bonts ki a kekszet! Még nem fizettük ki.

   –A mama se szokta, mégis megesszük!

   – Nem vagyok veszekedős, de nem veszek, anyukád már biztos keres, kétségbe lehet esve, hogy hova tűnt a fiacskája ebben a nagyáruházban. Lajcsika ne tegyél körömlemosót a kocsiba, nekem nem kell!

   – Nem kell? – anyukám mindig vesz két üveggel is, kerek vattát is szokott hozzá venni. Ernyő bácsi képzeld el a múltkor, valami rózsaszín krémmel felragasztottam szakállnak az arcomra. Micsoda balhé volt belőle, tisztán úgy néztem kis kerek szakállal, mint a Mikulás. Még a szomszédok is hallották, amint anya ordibált velem, mert elfogyott a vattája, pedig kellett volna neki. Biztos az igazi Mikulás is meghallotta.

   –Te Ernő bácsi, miért ilyen keveset vásárolsz? – Nem szeretsz vásárolni. Még a konzervet is visszatetted a polcra. Azt hiszed, nem láttam, a nápolyi sem kell neked? Mi mindig veszünk. Képzeld anyukám még fürdőruhát is itt vett a múltkor, fel is próbálta engem meg kocsival együtt kint hagyott a függöny mögött. Olyan soká jött, hogy unalmamban egypár dolgot betettem a kocsiba. Volt is balhé a pénztárnál. Anya azt hitte más kocsiját tolta a pénztárhoz. Képzeld nem ismert a kocsijára, de már a javát leblokkolta a pénztáros néni. Azóta nem bízza rám a kocsit, mindig azt mondja, menjek nézegetni.

   – Lajcsika keressük meg anyukádat, biztos már nagyon izgulja magát miattad! Halló hölgyem! – nem a magáé ez a rosszaság? Azt hittem magához tartozik elnézést érte.

   – Nem keres, majd akkor keres, ha bevásárolt és haza akar menni. Mindig bemondatja a hangos bemondóba, aki megtalált vigyen a garancia pulthoz. Még nem mondták be! Toljál még egy kicsit, vagy már meguntál bácsi? A tea sem kell, hiába tettem a kocsiba. Ernyő bácsi, miért nem a feleséged jön vásárolni? ‑ ő biztos többet vásárolna, mint te. Kevés a pénzed? – nekem megmondhatod, anyának sok van, láttam a pénztárcáját, kérjek tőle?

   – Lajcsika most már elég legyen, nem kell a babkonzerv, utálom a babot, mustár sem kell, van otthon, a majonézt meg egyenest ki nem állhatom! – pénz sem kell!

   – Látod bácsi azt a teli kocsit ott a sorban, ott van az anyukám, hisz az egy férfi! ‑ anyukám ott áll mellette.

   – Akkor, azaz apukád?

   – Nem ő nincs, itt hagyta anyut. Nem tudom ki az. Fordulj vissza, ne vegyen észre a mama. De lehet, hogy anya is szerzett egy bácsit, aki tologatja a kocsiját.

   – Odaviszlek anyádhoz, nekem sietnem kell!

   – Majd akkor vigyél, ha bemondta a hangos bemondó! Jó fej vagy Ernyő bácsi. Különben azért kíváncsiskodom, hogy öregebb legyek. A múlt héten azt mondta egy bácsi, ha kíváncsi leszek, hamar megöregszem, úgy szeretnék nagy lenni már! Még a kis autómat is szétszedtem olyan kíváncsi voltam, mégse öregedtem semmit.

   Ebben a pillanatban egy recsegő hang jelezte, hogy egy Lajcsika nevű kis fiú elveszett! Aki összeakadna vele, hozza a garancia pulthoz!

   – Na látod bácsi, most, most toljál oda! Igyekezz, mert anyu már bevásárolt, és biztos siet haza!

   Na végre megszabadultam ettől a potyautastól, de azt hiszem, nem jövök egyhamar ebbe az áruházba vásárolni.