‑ Dezsőkém, édes fiacskám! Ha tetszik, ha, nem akkor is veszünk egy vagy két pár cipőt! Ez az öreg már csak szégyenfoltja öltözékednek. Már rég, ki kellett volna dobnod!
‑ De nekem ez jó! Tudod, Terikém, nekem milyen nehéz cipőt vásárolni!
‑ De nekem ez jó! Tudod, Terikém, nekem milyen nehéz cipőt vásárolni! ‑ De nekem ez jó! Tudod, Terikém, nekem milyen nehéz cipőt vásárolni! ‑ De nekem ez jó! Tudod, Terikém, nekem milyen nehéz cipőt vásárolni!
‑ Ha már itt vagyunk külföldön, cipő nélkül nem megyünk haza. Punktum és kész!
‑ Édesem, a betéteim miatt nem tudok oly könnyen cipőt venni. Már otthon is jártunk üzletről üzletre, de nem találtunk olyat, ami tökéletes, lett volna a lábamnak.
‑ Ez az Dezső, te mindig válogatsz! Hogy legyen tökéletes a cipőd, ha te sem vagy tökéletes, és nem akarsz cipőt venni?
‑ Jól van, csak sértegess! Nem, mintha te oly tökéletes lennél!
‑ Ilyen rövid, és széles lábbal ráadásul acél betéteken járni, már nem lehet maga a tökéj! De itt ebben a hatalmas cipőáruházban biztos találunk tökéletes cipőt a tökéletlen lábadra!
‑ Teri, itt még a nyelvünket sem értik! Hogy fognak kiszolgálni minket? – ha azt mondom magyarul szűk a cipő, hozzon másikat. Vagy magas a risztem, tágabb kellene. A bal lábas cipőben nem fér el a betétem, nyomja a lábamat. De lehet, hogy csak a tyúkszemem miatt szorít. Mindezeket hogy fogom elmagyarázni, hogy meg is értse az a szerencsétlen eladó, aki engem fog ki vevőjének. Még álmomban is előjön, milyen arcokat fog vágni, félelmetes lesz! Biztos elfogy a türelme és kitessékel az üzletből!
‑ Dezsőkém! Ne legyél ilyen kishitű, majd mutogatunk, mint az Activité műsorában teszik a versenyzők. Elég sokat nézted, hátha ragad rád valami a műsorból. Itt az alkalom, hogy hasznosítsuk a TV előtt látottakat. Itt még könnyebb lesz, mert csak mutogatni kell, se rímet faragni, se rajzolni nem kell, ha bár! Igaz előfordulhat, hogy esetleg le kell rajzolni a lúdtalpbetéteidet, vagy a csont kinövéseidet a lábaidon!
‑ Te! Teri, nagyon szépen kérlek, ne ízetlenkedjél velem, legalább ne itt külföldön! Elég otthon hallgatni a sületlen tréfáidat! Különben is én szívesen megvárlak, idekint tudom, hogy szeretsz nézegetni, főleg a női cipő osztályon.
‑ Bemegyünk és nincs apelláta! Végre, hogy bent vagyunk, ez is nagy eredmény. Látod, Dezső, ez egy ez egy hatalmas cipő áruház, itt köszönni sem kell! Nincs is kinek, hala Istennek! Gyere egyelőre, csak sétáljunk, nézzünk széjjel mit hol, találunk. Látod, milyen egyszerű, ez önkiszolgáló áruház!
‑ Terikém, édesem, itt csak női cipők vannak, menjünk tovább!
‑ Tudom, de ha már itt vagyunk, azokat is meg kell néznem! Mit mondok Böbének, ha azt sem tudom, itt mi a divat, és milyenek az árak?
‑
Én férficipőt néznék, ha már betuszkoltál ebbe a hodály áruházba!
‑ Nem felejtettem el, csak még ezen a soron végig megyünk, aztán irány a férfiosztály. Nézd, Dezső, nem is olyan drágák a női cipők. Te nem is figyelsz rám, akkor minek beszélek neked? Dezső, ne a női lábakat nézd! Na, ebből elég! Gyerünk a férfiosztályra!
‑ Én nem is a lábakat néztem, hanem segíteni akartam neked, hogy milyen a női divat.
‑ Na, itt jó lesz! Dezső ülj le! Hozok neked ide egy pár doboz cipőt, próbálgasd fel, hátha találsz bennük olyat, ami a kripli lábadra jó!
‑ Teri, te ide hozod a fél áruházat, hogy próbálgassam ilyen gyorsan?
‑ Siess már!
‑ Nem megy gyorsabban, a régi cipőmből ki kell venni a betéteket, áttenni őket a felpróbálni való cipőkbe.
Cipőkanalat hoztál? Nem hoztál, jellemző a gondoskodásod.
‑ Nem látod?! Ott lógnak a polcokhoz kötve, jó hosszú zsinóron. Még ezt is nekem kell észrevenni?
‑ Teri, nem találom a betéteimet, hova lett?
‑ Ne idétlenkedjél Dezső, ott kell lenni, ahol próbálgatod a cipőidet!
‑ Istenemre mondom, hogy nincsenek meg! Te meg csak hordod ide a dobozokat, hozod, viszed, másikat hozol, másikat viszed. Hogy lehet így cipőt próbálni? Nincs meg, hiába keresem, nézem a dobozokat, cipőket, de nincs sehol! Teri ez már a tizenkettedik doboz, amit idehoztál, és legalább annyit is vittél vissza a polcokra. Most mi legyen, nincsenek meg a betéteim, hogy megyek haza? Menj vissza és hozd újból ide a dobozokat, hátha valamelyik cipőben benne maradt. Siess! Teri, nehogy valaki a vásárlók közül azt higgye, hogy betét is jár az új cipőhöz.
‑ Meg vagyok veled áldva Dezső, hát miért nem figyelsz oda a vasaidra, mért nem veszed ki próba után? Most hol a fenébe keressem, mikor minden doboz más helyen volt?
‑ Látod Terikém! Ez azért van, mert sietsz visszahordani, most menj és nézd végig valamelyik cipőben ott lapulnak, talán még örülnek is neki, hogy nem taposom őket.
‑ Keresem, keresem, de melyikben maradhattak, és ha két különböző cipőben maradtak?
A cipőt vásárló turista házaspár egész délelőtt a lúdtalpbetéteket kereste. Már felfigyelt rájuk a sorok között időnként megjelenő eladó, sőt a biztonsági öröknek is gyanús lett, a dobozok ide-oda cipelése, nyitogatása. De nem szóltak, csak figyelték az előttük ügyetlenkedőket. Ez így ment majdnem ebédideig! Óriási szerencséjükre nem vitte el a betétes cipőket senki, így azután…!
‑ Dezső, Dezső! Húrrá megvan a betét! Hagyd abba a keresést, egy kő esett le a szívemről, látod mi mindent megteszek érted! A te idétlenségedet nekem kell rendbe hozni! Gyere, most már tűnjünk el. Csapj gyorsan egy dobozt a honod alá, mindegy, hogy mi van benne, csak gyere, menjünk a pénztárhoz, nem sétálhatunk ki háromórai válogatás után üres kézzel! Még rossz véleménnyel lennének a turistákról!…
Te, Dezső, milyen dobozt hoztál? Ebben tornacipő van!
‑ Teri, a csuda vigyen el! Hát nem te mondtad, hogy gyorsan fogjak egy dobozt aztán gyerünk a pénztárhoz?
‑ Igen, én mondtam, előre is siettem, de nem gondoltam, hogy pont egy tornacipős dobozzal mész a pénztárhoz. Látod, ha nálam van a pénzünk, ilyesmi nem fordulhat elő.
Ráadásul nem is az én méretem!