A bacik fogcsikorgatva táncolták a kánkánt, miközben a céklalé pirosra festette ruházatukat és ábrázatuk ijesztően hatott a környezetükre. Kitört a baciluspánik!
Ezek után a kis helyzet-felismerő mondat után, úgy érzem magyarázattal tartozom kedves olvasóimnak.
De még előtte, meg kell jegyeznem, hogy a Riói karnevál hastáncos női is irigykedve néznék ezeket a koreográfiát nélkülöző táncmozdulatokat, amelyeket a cseresznyepaprika, és a vöröshagyma hatása inspirált.
Megpróbálom érthetőbbé tenni a baciluskeringő lényegét.
Valójában úgy volt, hogy orvosi vizsgálataim kimutatták, hogy káros bacilusokkal vagyok telítődve. A labor-eredmények jelezték, hogy az A-B-C összes vírusfajtája jelen van szervezetemben és csak támadásra várnak, hogy ágyba fektessenek.
Ha igazából így áll a dolog, már pedig miért ne, akkor úgy gondoltam, ellentámadásra biztatom a szervezetem hasznos bacilusait - némi segítséggel. Megpróbálom jobb belátásra bírni a testembe tolakodó idegen baciármádiát. Divatos szóval élve, saját hatáskörben rendezem le a betolakodókat. Drága gyógyszerek mellőzésével. A szűkre szabott nyugdíjamból, miért költsek baciluspusztító, fegyveralakú gyógyszerekre.
Abból a nagymama-korabeli hallásból kiindulva, hogy régen is, ma is az uralkodni vágyó bacik hadjáratot indítottak a békés, egészséges, emberi szervezetek ellen, hogy igájuk alá kényszerítsék a hasznos, életet elősegítő bacilusokat.
Úgy határoztam, felveszem velük a harcot, egy patikára való gyógyszer nélkül is!
A nyugdíjam egy részének megmaradását, erősen figyelembe véve, kezdtem a konyhaszekrény tetején a savanyúságok között matatni. Így találtam rá egy évek óta ott porosodó ecetes cseresznyepaprikára, amelyet különben is szeretek. Színező anyagként legjobban a cékla felelt meg.
Merem ajánlani!
A cseresznyepaprikát két-három szelet zsíros kenyér kíséretében vetettem be a gyomrom küzdőterébe, ahol elképzeléseim szerint, sorakoztak a már támadásra felkészült bacik felfegyverkezett hadseregei.
Hogy én, milyen pánikot keltettem köztük, azt a kedves olvasók el sem tudják képzelni!
Nem elég, hogy ecetes a paprika, de ráadásul méreg erős is! Ennek következtében, olyan iszonyú zűrzavar tört ki a fertőzésre készülődő bacik között, hogy némelyikük fejvesztve, őrjöngve rohant a kijárat felé, hosszasan keresgélve a kiutat az alagútrendszer labirintusából.
Egyes baci egységek ritmikus tánccal próbálták enyhíteni, az erős ellenfélkínzó, csípős marásokat. Azt feltételezték, hogy lenyűgöző táncaikkal megfékezik az offenzívának is beillő támadást, míg a vírus-társaik elmenekülnek és más embereken próbálnak megtelepedni.
A baci vezérkar tisztjei lemerevedtek, a nem várt gyors támadástól. De némelyikük hamar rájött a táncok enyhítő hatására. A kánkán gyors mozgására, amelyet egy erősödő paprikacsípés keringőbe vitt át, némi könnyebbülést okozott. De ekkor jött a vöröshagyma invázió, amelytől teljes kábulatba estek a bacilusok és vírusok nemzetközi seregei. És e támadást tetézte a céklalé, amely egyformára
festett minden káros bacilust.
Az erős-paprika hadjárat háromszori megismétlése után, már a káros bacik feladták nagyhatalmi vágyaikat és nagy részük dezertált. Békés, szelíd bacilussá váltak, akik még egy legyet sem képesek megfertőzni.
A honkongi, és Spanyol bacik ugyan makacskodtak, de már nem volt erejük az emberi testet ágyba dönteni.
Ezzel a nagymama-korabeli módszerrel nem csak a bacik pusztultak el, hanem a patikák és a gyógyszergyártók stabil helyzete is megingott.
Az is igaz, hogy az erőspaprika akciót nem lehetett leállítani és még másnap reggel is éreztették hatalmas erejüket.