Rátfaháza kisváros, abban lakik egy esztergályos.
Így kezdeném a mesét, ha mese lenne, de a mese
valóság, találják ki mi ebben az igazság!
Bármily
hihetetlennek tűnik az egész, döntsék el Önök, ki a merész. A kisöreg, aki
büszke arra, hogy kommunista volt az apja, anyja. De a történet most kezdődik
igazán, a mi kommunistánk a város szélén élt a tó partján! Itt kezdett új
életet teremtve, csak a nyugdíjáért járt a városba négyhetente. Nagyon kevés a
pénz, megélni oly nehéz!
Felesége,
lánya nagyon szerette, de mit tehet, ha a hobbija a kedvence? Imádta a
horgászást, s a halat megette, még léket is vágott a jégen, hogy a halat
etesse! Testvére és a rokonság a városban élt, míg ő itt henyélt.
Nem is
olyan régen a vasútnál kezdte, úgy negyven éve. Ott tanult, ott lett segéd,
pártmunka is akadt elég! Akkor- tájt a sportot is szerette, de a kocsmát se
kerülte.
A labda
szállt, akár az évek, kommunistánk egyre szerényebb. A munkáját becsülettel
ellátta, s a múltját sem bánta. Közeledett a nyugdíj, még egy félév gondolta, de
erővel még jól bírta. Így hát úgy döntött, a nyugdíj ráér, a halak hadd
szaporodjanak még!
A főnökök
súgtak-búgtak, amit a kollégák is megtudtak. Kiderült azonban, elbocsátás lesz
nyomban. Még egy félév és nyugdíjba mehetne, ha a vasúttal egyezne. De a vasút
nem tágít, csak az elbocsátás számít.
Ez alatt
barátunk mit tehetne, protekció után kutat, keresve. Van orvos, ki megérti
bánatát, s rögtön keres rá megoldást.
–
Kivizsgáljuk alaposan! – biztos akad betegség, amit gyógyíthatunk még – és
betegállományát igazoljuk azon nyomban, különben is a vizsgálat sokáig eltart,
vasutas-kórház csak egy van! Minden másnap egy vizsgálat! – ennyit csak kibír? –
Így múlik majd el az idő, amíg a nyugdíjig elér, – szólt az orvos és felírta
azt, amit megígért.
– Kezdjük a
vizsgálatokat a fejnél. Holnap csináltat egy szemvizsgálatot, holnaputánra
kész, másnap elhozza, közben a halat is kifogja. – S ha unja a család a sok
halat, nekem is hozhat, ha marad. Utána való nap a fül és gégészeti osztályra
menjen, persze kényelmesen nehogy elessen! Pesten is sétálhat eleget,
rokonságot is kereshet.
– Ha a nyakán találnak meszet, ez elég is lehet. – Derekára
panaszkodjon, s reumáról ne szóljon, az egy későbbi eset, amelyet gyógyvíz
kúrával kezelhet. – Ez mindenkivel megeshet – a gyógyfürdőbe járás is egy
hónap, amit hamar megunhat, ezért hagyjuk a végére. – Nehogy elunja végtére.
– Én majd
szabadságra megyek, hetekig nem leszek! – A nővérke mindent elintéz, a
felülvizsgálat sem nehéz. – Csak türelem és minden rendben lesz, nyugdíjig
munkába úgyse megy, elküldeni nem lehet ezt a törvény sem engedi meg.
Az öreg
kommunista nem rajongott mindezért, de ha munkája már nem kell, így törleszt a
vasútnak mindenért.
Elérkezett
a nyugdíj napja, tízezer forint lett a nyugdíjalapja. Ebből éljen meg szegény, aki
mindent megtett a rendszerért. Nem maradt más hátra, ez lett a becsületes munka
ára!
Most
horgásztanyáján él a kisöreg, lesi a halakat, amíg lehet. Jó barátságban él
mindenkivel, a szomszédok ezt nem is felejtik el. Az állatokat szereti,
kutyáját is meglesi, nehogy csirkét lopjon szegény, mert a tyúk így is kevés.
A minap
megesett, hogy kommunistánk nagyot esett, bokáját törte szegény, de jó szíve
megmaradt, mert macskáját sem zavarta el pedig terhes maradt. Sőt dédelgette, pátyolgatta,
midőn körbevették a kis cicák, akik megszerették. A ház felett körözött egy
nagyobb fajta papagáj, aki gondolván, itt csak jó ember lakhat tán, ha ennyi
négylábú a háznál megmaradhat. Egy pár nap elteltével, besétált az ablakrésen,
és leült egy szoba széken. Öreg kommunistánk nagyot nézett, hol szerezzen egy
fekhelyet szegénynek. Ez is megoldódott a szomszédok jóvoltából, kalitka is
akadt, valamelyik padlásról.
Népes lett
a kis tanya, együtt eszik a sok kiscica, kutya. A papagáj puszit oszt! –
mindenkinek most. Így lett vidám a kis ház, boldogabb, mint száz más.
A
szomszédok szívesen látogatják, akad ennivaló, innivaló bőven, ha arra jársz,
meggyőződhetsz könnyen.
A kisöreget
mindenki szereti, aki jóindulattal teli, mert ő is az, hiába is mondják kommunista
voltál! – az is maradtál!