A nézőtéren


  A fények elhalványodtak. A megviseltnek látszó, de egykor gyönyörűnek mondható bíborvörös függöny kissé szétnyílt, és egy szikár, magas, erőteljes férfi a következőket közölte.
– Tisztelettel megkérem kedves nézőinket, hogy mobiltelefonjaikat kapcsolják ki! Az előadást, a színészek játékát, zavarják a különböző csengő hangok, beszélgetések. Képzeljék csak el, hogy milyen groteszk helyzet alakulhat ki, amikor egy művész éppen énekel, és a ki nem kapcsolt telefonból egy éles hangú kacsahápogás hívást jelez! De volt már olyanra is példa, hogy a színpadon egy szerelmi vallomás közben, felcsendül a „Drága bakterúr” rekedtes csengőhangja. Az is előfordult, hogy egy kedves nézőnk megfeledkezett a telefonjáról, és egy drámai jelenet kellős közepén, a néma csendben, egy kiképző őrmester ordítása jelezte a telefonhívást. A sokféle csengőhang között hallottunk már olyat is, hogy a vágány mellett kérjük vigyázni, mert a ceglédi gyors némi késéssel megérkezett! Ugye kedves nézők, önök nem felejtették el azt a bizonyos gombot megnyomni a mobiltelefonjukon? Köszönöm szépen! Így, most már nyugodtan kezdődjék az előadás!
  Jaj, Istenem! Miért nem tudom kikapcsolni a telefonomat? Elfelejtettem, hogyan kell? Na még egyszer megpróbálom. Semmi eredmény. Nyomkodhatom én ezt össze-vissza, akkor sem kapcsol ki! Hú, de kellemetlen! Hiába is próbálgatom. Amilyen szerencsém van, biztos az előadás alatt akarja velem sürgősen közölni a barátnőm, hogy a kedvese nem ment el a randevúra és megkérdezi, most mit tegyen? Ez még semmi! Ha Irén elkezd beszélni, az egész előadásból nem hallok semmit.
– Hajnalkám, édes, kapcsold már ki azt a nyavalyás telefonodat, nem veszed észre, hogy felment a függöny!
– De észrevettem, csak a telefonom nem akarja észrevenni. Hiába nyomogatom, nem fogad szót.
– Még mindig nem tanultad meg, hogyan kell elbánni az ilyen makacs telefonnal?
– Ákos, légy szíves segíts rajtam! Te mindenhez értesz, hagyod, hogy itt kínlódjak vele? Igazán udvariasabb lehetnél a kedveseddel, arról nem is beszélve, én is szeretném nézni az előadást, nem csak az ócska telefonomat!
– Kérem, legyenek szívesek befejezni a beszélgetést, mi másra vagyunk kíváncsiak, nem az önök hangoskodására!
– Elnézést, asszonyom, de a mobilom az oka!
   – Pszt, csend lesz már végre?
– Igen, igen, de a mobilom nem kapcsol ki.
– Csúsztassa a szomszédja zsebébe, csörögjön ott! - szólt egy határozott jó tanács az előző sorból, - szidják őt, ne magát! - Erre mindenki kuncogni kezdett.‑ Ha előadás után, majd visszakéri, mondja azt tévedésből tette oda, a sötétben nem látta, hogy nem a saját zsebe! Vagy üljön rá, de maradjanak végre csendben! ‑ szólt egy mérges hang.
– Ákos, tegyél már valamit!
– Én mit tehetnék? – ha a saját telefonodat sem ismered!
– Ákos, vedd ki belőle az akkut, hátha akkor kikapcsol!    – Kivenném, de nincs nálam csavarhúzó.
– Jellemző rád! Szépen törődsz te velem!
– Szerintem, az lenne a legjobb, ha becsavarnád a zsebkendődbe, és elsüllyesztenéd a táskád mélyére!
– Csak papír zsebkendőm van, de azon áthallatszik a hívójelem.
– Látod? ‑ Kell neked papír zsebkendőt hordani!
– Még mindig sugdolóznak? Nem képesek abbahagyni? Felháborító!
– Uram, maga sem ért a mobilomhoz?
– Nem, de nem is akarok!
– Rendben van, Ákos! Te csak nézd nyugodtan az előadást, én kimegyek a telefonommal együtt, ha vége lesz, kint találkozunk!
– Kérem, előadás közben nem lehet kimenni, várja meg a szünetet! - szólt a jegyszedő méltatlankodva.
– De nekem, muszáj kimennem! Na nem azért, amire maga gondol, csupán a mobilom miatt.
– A mobilja kibírja az előadás szünetéig, ne zavarjuk vele az előadást!
– Éppen ez az! Mi lesz akkor, ha megszólal?
A jegyszedőnő nem válaszolt.
– Most mit tegyek? Kikapcsolni nem tudom, zsebkendő nincs nálam, amibe belecsavarhatnám, és ki sem vihetem. Jegyszedő néni nem vigyázna a telefonomra az előadás alatt?
  

)